Meglepetések hete a pozsonyi parlamentben

Egyetlen szavunk sem lehet. Két héttel ezelőtt alig akadt volna valaki, aki fogadni mert volna arra, hogy a kisebbségben levő kormánykoalíció befejezi ambiciózus reformprogramját. Erre a héten minden reformok réme, világszerte kormányok bukásának oka, az egészségügy átalakítása úgy csusszant keresztül a parlamenten, mintha csak a tánciskolák tananyagának megváltoztatásáról lenne szó. Indul tehát a nagy kísérlet. Ezzel Ivan Mikloš után Rudolf Zajac a második szlovák politikus, aki a reformjaival ismeretlen vizekre evezett. Az már nyilvánvaló, hogy egy-két évtized múltán mindkettőjüket tanítani fogják az egyetemeken. Egyelőre csak az nem biztos, hogy pozitív példaként vagy elrettentésként. Mindannyiunk közös érdeke, hogy emléktáblát kapjanak és tucatjával válogathassanak az előadói meghívások között. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a kísérletek sikerültek, a gazdaság fellendült, az egészségügy pedig gatyába rázódott. A héten véget ért vitában érdekes volt figyelni a prioritásokban levő különbséget. Míg a közvéleményt a térítések bevezetése izgatta, addig Zajac elsősorban a kórházak és az egészségbiztosítók részvénytársasággá alakítására összpontosított. Egyelőre mindkét témában érdekes kompromisszum született. A fizetést illetően a törvénybe csak az ingyenes kezelésekkel kapcsolatos diagnózisok kerültek be. Zajacnak sikerült kibekkelnie, hogy ez kiegészüljön a lista másik felével. ĺgy a térítéseket kormányrendeletben szabályozzák majd, kormánypárti képviselők nyilatkozatai alapján sejthető, hogy ez a választásokig nem készül el. Igaz, a jövő év elejétől megpumpolják a nulla adóalappal rendelkező kisvállalkozókat és a magas keresetűeket, de legalább az állam is többet vállalt. Vagyis a rendszerbe jó pár milliárddal több kerül, a kérdés az, képes lesz-e ezt is elpazarolni, mint ahogy tette az eddigi adósságfelszámoló programok pénzével. Ezért is érthető Zajac nagy igyekezete a kórházak és az egészségbiztosítók részvénytársasággá alakításával kapcsolatban. A képlet tulajdonképpen egyszerű: ily módon minden ilyen intézményre a Kereskedelmi Törvénykönyv vonatkozik. Nincs tehát többé védelem a végrehajtó és a csődbiztos elől, vagyis az a kórház, amelyet a környéken egyszerűen csak mészárszékként emlegetnek, csakhamar lehúzhatja a rolót, a páciensek ezentúl oda mennek kezeltetni magukat, ahol megbíznak a színvonalban. Persze, ebben rejlik a rendszer hátulütője is, hiszen ma nehéz megmondani, miként fognak létezni a nem túl gazdag régiók egészségügyi intézményei. Végül is az ellátás egyetlen eddigi piaci elemét, a gyógyszertárakat vizsgálva megállapíthatjuk, eddig még Északkelet-Szlovákiát sem rázta meg semmilyen bezárási hullám.

A hét eleji parlamenti földrengés után szinte már elsikkadt a hír, hogy csütörtökön a képviselők ezt megfejelték a fiskális decentralizáció jóváhagyásával. Ez nemes egyszerűséggel annyit jelent, tízéves kínlódás után az önkormányzatok végre anyagi szempontból is önálló életet kezdenek élni. Ennek nem mindenki örül, hiszen sokkal könnyebb arra hivatkozni, hogy az állam nem ad pénzt. Most meg majd azt kell mondani, azért nincs forrás, mert nem merik kivetni a helyi adókat. Ez ugye, sokkal kellemetlenebb. Egyébként pedig szép csendben, de feltartóztathatatlanul ezzel is új korszak kezdődik. A kis községek a jelenlegi, nem kifejezetten adminisztrációs szerénységnek nevezhető felállásban már nem sokáig húzzák. Az elkövetkező évek az integrálódáséi lesznek, még ha ezt sokan maguknak sem merik bevallani, nem hogy a lakosoknak. Tessék tehát kóstolgatni a témát, Hannibál már a kapuk előtt áll.