Meghitten őrült ünnepek

Az ünnepi időszak, a várakozás hivatalosan már rég kezdetét vette. Az adventi gyertyánk ég, a téli díszek is lekerültek a padlásról, itt az ideje, hogy a karácsonyi láz mint népbetegség sorra szedje áldozatait. Megkezdődnek a pánikvásárlások, a kasszáknál szardíniaként tolongó emberek kígyózó sora adja az üzletek ünnepi díszletét. Ilyenkor szemellenzővel felszerelkezett, árura éhes vásárlók hada lep el mindent. Rettegjen, aki csak gyanútlan betévedt egy boltba, mert út közben eszébe jutott, hogy elfogyott otthon a kenyér!

Szükséges ilyen szinten megvadulnunk ilyenkor? Mikor forrt enynyire össze a karácsony az őrülettel? Régen ez az ünnep egyszerűen a szeretetről szólt, ma azonban valamiért a túlzások korát éljük. Minél nagyobbat, minél drágábbat és minél többet! Az ember csak megmosolyogja, mikor a Grincs című filmben megindul a versengés két szomszéd között, hogy kinek a háza lesz fényesebb az ünnepekre. Ez aztán addig fajul, hogy az egyikük még egy közlekedési lámpát is lelop a helyéről, nem érdekli, hogy ezzel balesetet okoz. De ugye a cél szentesíti az eszközt. Sajnos már mi is itt tartunk lassan. Megéri adósságba vernünk magunkat csak azért, hogy a gyerek a legújabb telefont vagy játékkonzolt találja a fa alatt? Megéri feleslegesen felnagyítanunk egy ünnepet, és túllicitálnunk mindenki mást?

Emlékszem a régi idők karácsonyaira, mikor még arról szólt az ünnep, hogy a népes család, akiknek egyébként nincs idejük vagy alkalmuk a találkozásra, ilyenkor együtt ünnepelt. Összegyűltek a családi házban, nagyokat ettek, jókat ittak, beszélgettek és egymással foglalkoztak. Nem az volt a lényeg, hogy mi van a fa alatt, hanem hogy kik ülnek körülötte. Nem az volt a cél, hogy teljes anyagi csődbe juttassák magukat egy-egy menő vagy flancos ajándék kedvéért, hanem, hogy ha apróságot is, de szívből adják azt. Ezzel szemben ma már a karácsonyt is egy aljas marketingfogássá degradálják. Belénk ültetik azt a mérgező gondolatot, hogy ha az ajándék nem kerül piszkosul sokba, akkor nem is jó. És sajnos mi bele is megyünk ebbe a játékba. Szomorúan látom, mikor a közösségi háló videóit görgetem, hogy milyen hisztiben törnek ki a gyerekek, mikor egy bizonyos telefonnak nem a legújabb verzióját kapják, hanem az az előttit. Elborzadva olvastam a tavalyi esetet, mikor egy amerikai kisgyermek megölte az édesanyját, mert az nem akart megvenni neki egy virtuális valóságos szemüveget. Szörnyű dolgok, de sajnos valósak. Az ünnepnek a nyugalomról, a szeretetről, az összetartásról kellene szólnia, helyette a legtöbb helyen az őrület, az erőszak és a magány jellemzi.

Miért kéne egy családnak adósságba vernie magát csak azért, hogy pár ajándékkal vagy drágasággal több legyen a fa alatt? Hagyjuk meg a kölcsön lehetőségét arra az esetre, mikor már tényleg nincs más választásunk! Helyette díszítsük ki az otthonunk, hallgassunk karácsonyi zenéket, igyunk egy kis puncsot, hangolódjunk az ünnepekre és legyünk együtt a szeretteinkkel, de úgy igazán! A mobilokat a táskában vagy a farzsebben hagyva, minden más zavaró tényezőt semlegesítve ténylegesen figyeljünk egymásra, és töltsünk el együtt egy kis ünnepbe burkolózott minőségi időt! Beszélgessünk, nézzük meg újra és újra a már rongyosra nyúzott karácsonyi filmeket, kerüljenek elő bátran a társasjátékok! Beszélgessünk és nevessünk együtt nagyon sokat! Többet ér ez minden drága, kölcsönre vett ajándéknál.