Még mielőtt megfognád a kezét

Az első években még úgy-ahogy boldogultam, később azonban rájöttem, hogy a nálam valamivel idősebb, Közép- és Észak-Szlovákiából érkező gyerekeknek fogalmuk sincs arról, honnan pottyantam ide, miért van olyan furcsa keresztnevem, miért írják másképpen a vezetéknevemet, mint ahogyan kiejtik. Tudni akarták, miért nem járok szlovák iskolába. Elég hamar rádöbbentem, hogy a szlovákiai magyarokról, azok meghurcolásáról sosem hallottak, így apámról sem, akit csecsemőként egy befagyott vödör tejjel, a fejkendős mamával, az alkalmi munkát vállaló papával és idősebb testvéreivel együtt ismeretlen csehországi vidékre száműztek. Amikor idén megírtam az első iskolahívogató cikket, máris elkezdtem izgulni, holott nem vagyok sem leendő iskolakezdő szülője, sem pedagógus. Mégis minden évben aggódom amiatt, hogy lehetőleg minden nagycsoportos óvodás számára olyan iskolát válasszanak a szülők, amilyen nyelven odahaza beszélnek vele. Gyenge érv, hogy a nagyszülő a gyerekkori élményeit valósághűen és szaftosan, ugyanazokat a mondatokat idézve csak az anyanyelvén tudja elmesélni és az utókorra hagyni. Az is szerény próbálkozásnak tűnhet, hogy a szívig hatoló, máig felejthetetlen olvasmányélményeket az anyanyelvén éli meg az ember. Rendkívül nagy élvezettel olvasom ugyanis eredeti nyelven a cseh és a szlovák szerzőket. Ezek a könyvek békésen elférnek a polcon Báthori Csaba Elemi szonettjeivel vagy a német nyelven alkotó, de cseh Franz Kafka Die Verwandlugjával, amin úgy vergődtem át magam, hogy az egyik oldalon a magyar fordítás, a másikon az eredeti írás volt. Ott mélyen legbelül azonban valami kitörölhetetlenül az anyanyelvén történik az emberben, amikor egy hirtelen támadt gondolattól felnevet, vagy éppen szűkölni kezd. Most együtt izgulok a választás előtt álló szülővel és pedagógussal. Elsősorban azokkal az alsó tagozatos tanítókkal és nevelőkkel, akikkel évről évre találkozom az iskolákban, és akik ugyanazzal a lelkes elszántsággal készülnek a foglalkozásokra, és nem mindennapi eseménnyé teszik a családok számára a beíratást. Újságíróként jártam már „iskolatemetésen” is, amikor első körben a felső tagozatot zárták be, majd gyerek híján az alsó tagozatot, és ádáz küzdelem folyik minden évben a magyar óvoda megtartásáért. Te, aki megfogod majd a leendő kisiskolás kezét, fontold meg jól, merre veszed az irányt! Olyan iskolát válassz, ahol egy erős, egészséges közösség tagjává váltok családostól! Ahol ugyanolyan fontosnak tartják a magyarságtudat és a hagyomány ápolását, mint az államnyelv és az idegen nyelv oktatását, és nyitnak más nyelvű iskolák, pedagógusok és gyerekek felé is. Tudd meg, hogy mire fektetnek hangsúlyt, mennyire elfogadók a különös bánásmódot igénylő vagy a hátrányos helyzetű gyerekekkel szemben! Időben észreveszik-e, ha bántalmazzák, vagy kiközösítik a tanulót, vagy ha komoly gondok vannak egy pedagógussal? Nézz körül, tapasztald meg a légkörét egy-egy intézménynek, és válaszd a legjobbat!