Még fél év

Az utóbbi tíz évben nem fordult elő, hogy a parlament ne szavazza meg programját, vagyis ne legyen miről tárgyalniuk a képviselőknek. Tegnapelőtt sikerült. Tegnap ismét nekigyürkőztek a honatyák, és kiszenvedték a programot, de milyen áron...

Kedden az MKP képviselői azért nem támogatták az ülés menettervét, mert abban szerepelt a magyar státustörvény hatástalanítását célzó két javaslat, az egyik a kereszténydemokraták, a másik a nemzetiek boszorkánykonyhájából. Jozef Migaš házelnök összehívta a házbizottság ülését, amelyen úgy tűnt, megegyeztek a frakcióvezetők. Tegnap azonban ismét bennragadt a programpontok között a két tervezet. Bárdos Gyula, az MKP parlamenti klubjának elnöke a történtek után azt mondta, a grémiumon abban egyeztek meg, hogy csak a kormány által beterjesztett törvények és az elengedhetetlenül fontos képviselői indítványok maradnak az 57. ülés napirendjén. A koalíciós partnerek mégis megszavazták, hogy tárgyaljanak a két kedvezményellenes indítványról. A kereszténydemokratáknak és a baloldalnak úgy látszik, létfontosságú, hogy nacionalista indulatokat szítsanak. Mindenki másból él: ha már nincs mit kínálni a választónak, eljátszanak az idegeivel. És még fél év van a választásokig. Igazából el sem tudom képzelni, mi vár még ránk. És mi vár az MKP-ra. Néha úgy tűnik, mintha Szlovákia nyolcvan százalékának az lenne az érdeke, hogy Mečiar kezére játssza az országot.

Már azon sem lehet csodálkozni, hogy Bárdos a tegnapi történet után arról beszélt, így nem lehet tovább részt venni a koalíció munkájában. De, és ez a de mindig ott munkál az álpartnerek agyában is, fél évvel a választások előtt fordítva is elsülhet a kiszállás fegyvere; emellett meri-e vállalni az MKP, hogy az ő nyakába varrják Szlovákia esetleges integrációs sikertelenségét.