Még egy félidő

Választási félidőben vagyunk, boldog-boldogtalan értékeli a második Dzurinda-kormány teljesítményének felét. Azét a kormányét, amely a leggyorsabban jött létre Szlovákia történetében, amely a leghomogénebbnek tűnt megalakulása pillanataiban, s amely a leggyorsabban vesztette el többségét a parlamentben. Megalakulásakor mindenki esküdözött, ez a kormány négy évre alakult. Háromnegyed éve azonban nem nagyon akadt volna ember, aki egy ezrest mert volna tenni arra, hogy a kabinet kibírja a négy esztendőt. Pedig ez a kormány négy évig lesz hatalmon.

Egyet el kell ismernünk: a pökhendi és arrogáns Mikuláš Dzurinda zseniálisan csinálja, amit csinál. Úgy tudta a zavarosban elfogadtatni a kellemetlennél kellemetlenebb reformokat, hogy az ámulatba ejtő. Egyetlen dolog érdekel csupán: mi lett volna a reformokkal és tartalmukkal, ha a koalíció nem veszíti el többségét. Dzurindáékra már csak egyetlen komolyabb feladat vár, az oktatási reform, és jöhetnének a választások. Normális országokban az új kormányok az első két évben megszorító intézkedéseket hoznak, a második két évben osztogatnak. Nálunk az első két év maradéktalanul kipipálva, most kellene osztogatni, ha nem vették volna a fejükbe a gazdaság irányítói, hogy a lehető leggyorsabban lépünk be a monetáris unióba, vagyis 2009 tájékán euróban kapjuk a fizetésünket, már akinek van munkája. Ehhez ugyanis költségvetési szigor kell, így oda az osztogatásnak. Pedig anélkül nehéz választást nyerni Európa keletebbi felében. A jövő évre készített költségvetés tervezete sem abból az adakozó fajtából való.

Szóval, félidőben vagyunk, a közhangulat mégis olyan, mintha három hónap múlva már voksolnánk. A kormánypártok már elkezdték a vádaskodást, leendő koalíciókról kombinálnak, s már most mindenki keresi a helyét. A kereszténydemokraták és az ANO hónapok óta nem szereti egymást, ép ésszel most elképzelhetetlennek tűnik, hogy az elkövetkezendő nyolc évben egy kormánypadot koptassanak. Az SDKÚ a HZDS-t szemelte ki lehetséges partnernek, ami némileg morbidan hangzik, de sose lehet tudni, hogy az ördög kivel képes lepaktálni. Persze, Dzurindáék összefogása Mečiarékkal a magyarok ellen (regionális szinten) inkább egyfajta bu-bu-buként fogható fel. A koalíción belüli viszonyok mostanra elmérgesedtek. Két-két párt áll egymással szemben még akkor is, ha az illetékesek ezt ezerrel tagadják. A röhej az, hogy nem nagy dolgokon kaptak össze, hanem pitiánereken, személyi konfliktusokká transzformálva az egyéni érdekeket. Az egyénieket, nem a pártokéit, ezt fontos hangsúlyozni.

Most pedig már mindenki 2006-ra készül. És mindenki mindent megtesz azért, hogy Robert Fico kapjon négy évet. Azt már hadd ne írjam le, hogy erről mi a véleményem.