Médiatér

Nem, nem jó érzés, hogy egy nem jó hírű befektetési csoport is tulajdonosa lett kiadónknak. Ettől azonban a kiadó még működik, és megvan az esély, hogy semmi sem fog változni, vagyis továbbra sem szólnak bele a munkánkba. Ha ez változna, a szerkesztőség nagy része bizonyára felállna, és menne. De amiatt, mert a cég felügyelőtanácsába esetleg két embert beültet a Penta, nem gondolom, hogy az újságíróknak távozniuk kell. Mára a szlovák médiapiac tele lett olyan szereplővel, akiket nem feltétlenül azért ismertünk meg, mert a Máltai Szeretetszolgálatnak dolgoztak. Nem akarom magam kibeszélni más kiadókra, de mennyivel jobb Širokýnak vagy Babišnak dolgozni? Esetleg a kormánynak? Hiszen a közmédia „állami pénzből” él, a vezetőséget pedig a kormánypártok választották meg. És akkor még nem szóltunk a kisebb-nagyobb oligarchákról, akik ilyen-olyan médiatermékek mögött állnak úgy, hogy nem is tudjuk, ki pénzeli az adott médiateret.

S bármennyire patetikusan hangzik is, nekünk szem előtt kell tartanunk, hogy az Új Szó az egyetlen szlovákiai magyar napilap. Ha mi itthagynánk a szerkesztőséget, ismerve a médiapiaci trendeket, a lap megszűnne. Az egyetlen szlovákiai magyar napilap. Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de van. És új napilap nem születne, az is biztos. Vagy ha igen, rögtön meg is szűnne, mert nem tudna megélni a piacon. Kinek lenne ez jó? Néhány simlisnek, aki megpróbál ebben a zavaros helyzetben aranyhalat fogni. De hogy nem a szlovákiai magyaroknak, az biztos. Éppen ezért nem szeretnénk elhamarkodott lépéseket tenni, és olyan döntéseket hozni, amelyeket lehet, már holnap megbánnánk.

Amíg hagynak bennünket dolgozni, a szerkesztőség marad. Bátran nevezhetnek bennünket gyávának, de mi tudjuk, hogy nem vagyunk azok.

Nem jó, ha az újságok önmagukkal foglalkoznak. Várjuk a pillanatot, amikor teljes mértékben a munkánkra tudunk koncentrálni.