Meddig bírjuk még?

Hétfőn telt le a még Peter Pellegrini által elrendelt 14 napos bezártság, az újonnan felállt, Matovič-féle kormány pedig úgy döntött, ideje megnyitni a boltok egy részét. A döntés persze csak az üzletek egy kis részére vonatkozik, és a boltoknak szigorú biztonsági előírásoknak kell megfelelniük.

Teszt lesz ez mindenki számára: ha az üzemeltetők és az emberek betartják a megfelelő intézkedéseket, a járványnak nem lenne szabad erőre kapnia, mi pedig fokozatosan visszatérhetünk a korábbi, mai szemmel elképzelhetetlenül szabad életünkhöz.

Ma még nehéz megmondani, hogy az eddigi intézkedések révén sikerült-e lelassítani a járvány szlovákiai terjedését. A fertőzöttek száma viszonylag lassan, de folyamatosan emelkedik, kérdés, hogy a tömeges tesztelések beindulásával ez a szám mennyire fog megugrani. Néhányan Matovičék szemére vetik, hogy még nem kellene megnyitni a boltokat, de a másik oldalon az is látszik, hogy a bezártság hatalmas károkat okoz a gazdaságnak, és emberek százai veszítették el a munkájukat egyik napról a másikra. Ez, a folyamatos bezártság és a járvány keltette félelem pedig nem tesz jót az emberek mentális állapotának. Lépni kellett tehát, Matovičék pedig csak minimális mértékben kockáztattak: a viszonylag kis számú üzlet kinyitása jó teszt lesz, a vállalkozóknak és cégnek nyújtott támogatások pedig talán a víz felett tudják tartani a bajba jutottakat, amíg átvonul a járvány. De meddig fog ez tartani? Ez a milliódolláros kérdés. Mert igaz, hogy a szigorú intézkedések csökkentik a vírus terjedésének sebességét és a fertőzöttek számát, de egyúttal el is nyújtják a járványt – ezt pedig a gazdaság sínyli meg. Ebben a helyzetben nem igazán létezik jó válasz. Minden gazdasági engedmény emberéletekbe kerülhet, ugyanakkor a gazdaság bedőlése is hatalmas károkat okozhat.

Meddig bírjuk még ezt a stresszhelyzetet és meddig bírja Igor Matovič kormánya?

A korrupcióellenes harcnak, mellyel megnyerték a választást, most várnia kell. Azt nem mondhatja senki, hogy az új kormányfő félvállról venné a koronavírus-járványt: mióta átvette a hatalmat, a betegség elleni harc élére állt, minden kommunikációs csatornán ott van: nyugtat, intézkedik, szerepel. Talán egy kicsit túl sokat is.

Matovičnak miniszterelnökként előbb-utóbb meg kell tanulnia delegálni a feladatokat: egyszerűen nem életszerű, hogy az ország első számú vezetője napi szinten többórás sajtótájékoztatókat tartson, válsághelyzet ide vagy oda.

Egyrészt, mert ő maga nem is tud minden kérdésre válaszolni (erre van a szakértői stáb), másrészt talán más dolga is lenne. Harmadszor pedig nem lehet sokáig bírni ezt a hajszát. Persze az érthető, hogy a jelenlegi helyzetben Matovič magához ragadta a kezdeményezést – eleve imád szerepelni, ráadásul eddigi politikai pályafutása során főleg magánakcióiról volt híres. A helyzet viszont megváltozott, itt az ideje, hogy megtanuljon hátralépni: az új fertőzöttek számát nem feltétlenül a miniszterelnöknek kell bemondania minden nap a kamerákba. Neki ennél fontosabb dolga is van, és ahogy a dolgok állnak, a koronavírus még egy ideig velünk marad. Mert nemcsak az a kérdés, hogy mi meddig bírjuk, hanem az is, hogy Matovič és a miniszterei meddig bírják. Kár lenne, ha még azelőtt kidőlnének, hogy eredeti céljukat – a korrupció felszámolását – megvalósították volna.