Mečiar tündöklése és bukása

A Polis ügynökség februári telefonos felméréséből kiderült, ha februárban lettek volna a választások, a HZDS 4,1 százékot kap, amivel nem lépnék át a parlamenti küszöböt. Az ügynökség háromszor egymás után mért ilyen „eredményt”.

Mečiar 1990 januárja óta csúcspolitikus. Karrierje kezdete abszurd volt, ma már elképzelhetetlen. Néhány héttel a bársonyos forradalom után vidéki ügyvédként megnyerte a belügyminiszteri posztra kiírt pályázatot. 1990 júniusáig, az első szabad választásokig volt tárcavezető. Utána, 1991 áprilisától Szlovákia miniszterelnöke lett. Botrányai miatt a parlament visszahívta.

Tiltakozásul Mečiar és hívei kiváltak a VPN-ből és megalapították a HZDS-t. Abban az időben a HZDS támogatottsága megközelítette a 90%-ot. Mečiart rendkívüli népszerűsége visszajuttatta a kormányfői bársonyszékbe. A leváltás–visszakerülés forgatókönyve még kétszer megismétlődött – 1993 elejétől 1994 márciusáig és 1994 decemberétől 1998 októberéig állt a miniszterek csapatának élén.

Miniszterelnöksége idején Mečiar mindenkinek világosan az értésére adta: autokrata politikus. Munkásságát röviden így jellemezhetnénk: a rossz harca a rosszabbal. Szlovákia abban az időben két demarsot kapott, amelyekben az EU és az USA kormánya nyugtalanságukat fejezték ki, hogy nálunk veszélybe került a „demokratikus átalakítás”. Sőt, az akkori amerikai külügyminiszter, Madelaine Albright Szlovákiát így minősítette: fekete lyuk Európa térképén.

Abban az időben Szlovákia a nyilvánvaló gazdasági csalásoktól, Mečiar és Michal Kováč köztársasági elnök éles vitáitól, az Ivan Lexa vezette titkosszolgálat (SIS) ügyeitől volt hangos. Ezek közül elég megemlíteni ifj. Michal Kováč elrablását, amelyet a szlovák bűnüldöző szervek és a bécsi legfelsőbb bíróság 2006 februári ítélete értelmében az SIS követett el. A rablásért senkit sem büntettek meg. Az ügyészség ugyan kidolgozta a vádiratot, de bíróságon nem tárgyalták az ügyet. Ugyanis 1998. március 2-án lejárt Kováč államfő megbízatása, és Mečiar helyettesítette őt. Másnap amnesztiát adott az emberrablóknak, amely a mai napig meggátolja a szlovák bíróságot abban, hogy foglalkozzon ezzel a terrorista cselekedettel.

Mivel az emberrablás idején Mečiar az SIS igazgatójának közvetlen fölöttese volt, sok szakértő úgy véli, Mečiar önmagát részesítette kegyelemben.

Mečiart politikai pályája kezdetétől számos skandalum kísérte. A történelembe bekerült az a kijelentése is, hogy 1991 márciusában a szövetségi politikusok tudta nélkül titokban tárgyalt szovjet tábornokokkal. A következő, nem kevésbé jelentős ügy a trencséni Tiso-villából – ahol az ŠtB archívuma volt – ellopott iratoké a kilencvenes évek elején. Állítólag Mečiar utasítására tették, aki abban az időben belügyminiszter volt. Ezt állította többek közt a belügyminisztérium belső ellenőrzési osztályának parancsnoka. Leonard Čimo 1990. január 26-án a rendőrségi kihallgatáson elmondta, hogyan vitte el az iratokat a Tiso-villából, és vitte Mečiarnak.

„Mečiar azt mondta, ha Trencsénben az ŠtB villájában találunk anyagokat, amelyek bizonyos személyekre vonatkoznak, például titkos munkatársakra vagy az ŠtB bizalmi embereire, saját kezébe adjuk” – vallotta Čimo. Szavait a rendőrség gépkocsivezetője, Ján Rezník is igazolta. Mečiar visszautasította ezeket a vádakat, de bevallott egy másik botrányt, amely szintén az ŠtB anyagaival függött össze. Elmondta, hogy 1992. június 2-án, amikor kormányfőként „bementem a hivatalba, az asztalomon egy borítékot találtam, amelyben a bársonyos forradalom egyik vezéralakjára, Ján Budajra, valamint a kilencvenes évek kormánytagjaira, Ján Čarnogurskýra és Ladislav Košťára nézve terhelő ügynökségi anyagok fénymásolatai voltak”.

Ezen kívül Mečiar gátlástalanul változtatta véleményét és programját. Elég, ha megemlítjük, milyen vehemensen küzdött a csehszlovák szövetségért, de 1991 szeptemberében már keményen védte a konföderációs modellt. Két hónap múlva pedig ugyanolyan határozottan harcolt az önálló államért.

1990 végén ezt üzente a Cseh Televízió szerkesztőjének, Ladislav Špačeknek: „Szétrúgom a segged, te disznó!” A JOJ magántelevízió szerkesztőjének, aki megkérdezte, honnan vett 40 millió koronát az Elektra panzióra, 2002 szeptemberében azt mondta: „Ha még egyszer megkérdezed, akkorát lebaszok, hogy nem térsz magadhoz”. 2004 októberében fizikailag megtámadta a Nový čas fényképésznőjét.

1998 őszén Mečiar még azt állította, hogy a vagyon nem érdekli. Kijelentette, csak egy „corsácskája” és egy háromszobás lakása van. Csakhogy mára már tíz-, sőt százmilliókra értékelhető vagyonra tett szert. A mai napig nem magyarázta meg, hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt így meggazdagodnia.

A HZDS a kormánykoalíció tagja. Távolról sem hozzák olyan sok üggyel összefüggésbe sem a pártot, sem Mečiart, mint a mečiarizmus virágzása idején. Mégis. Egy HZDS- és Mečiar-közeli céget a restitúciós földekkel való machinációkkal gyanúsítanak.

Hogy miért volt ilyen hosszú időn át népszerű Mečiar, a jövő eldönti. Minden túlkapása ellenére par excelance stratéga. Mi több, a kommunista főmuftikra emlékeztet, akiket ötvenéves uralkodásuk idején megszoktunk. Mesteri fokon művelte a populizmust. Ráadásul ezek az elemek kiválóan egyesültek személyiségében. Ebben a pillanatban azonban egy dolog biztosnak tűnik: Mečiarnak leáldozott. (Ľuba Lesná)