Mátyás király Gömörbe

A sajtó nem ugráltathat egy miniszterelnököt, nem is ajnározhatja, rá kell mutatnia a mulasztásokra és a visszaélésekre, ez viszont nem azt jelenti, hogy az újságírók mondják meg, mit kell egy miniszterelnöknek tennie. Ha Radičová most úgy dönt, megtartja a két Hayek-ügyben érdekelt államtitkárt, akkor meghagyja, mert az ő dolga az, hogy kormányozzon. A sajtó persze szétszedi, az emberek bizalma talán csökken, viszont ezt hívják a politikusok természetes elhasználódásának. Iveta Radičová mintha kísérleti nyúlként tekintene koalíciós partnereire, mintha azt mérné, meddig tudnak eljutni a rájuk adott fehér ingben, az első sárfolt máris a vesztüket jelenti. Érthetetlen, miért gondolja Iveta Radičová, hogy az általa felállított kormány tagjainak és jelöltjeinek erkölcsi kirakatbábuknak kell lenniük. Ez képtelenség. A politika elsősorban az érdekekről és azok érvényesítéséről szól, aki ezt nem ismeri be, legyen az politikus vagy választó, nem igazán vehető komolyan. Radičová és koalíciós partnerei azt ígérték, tisztességesen fognak politizálni. Ez nagyon szép, a választók biztosan értékelik is, viszont azt még jobban értékelnék, ha a miniszterelnök asszony nem véreztetné ki a koalíciót a makulátlan erkölcs tüzes kardjával. Ahelyett, hogy sorra tennék az asztalra a beígért radikális reformokat, a koalíciós tanácsot hónapok óta a nyelvtörvényről szóló pitiáner sakkjátszma köti le. Az SaS a választások előtt és óta is pokolra küldi a Smert, a nyelvtörvényt viszont valahogy nincs kedvük egy az egyben kiiktatni, de még a szankciókat sem, ez pedig nagyon vicces. A Smer–SNS–HZDS koalíció hagyatékával elbíbelődnek még négy évig, lassan átrostálják törvényeiket, kár kidobni azt, ami használható. Azért valamit mégis kellene csinálni ez alatt a (nem biztos, hogy) négy év alatt, Ficóék egyébként is úgy vonulnak majd vissza a kormányhivatalba, mint Mátyás király Gömörbe.