Matovič a célkeresztben

A pozsonyi házelnök indulatos kijelentése nyilván arra a furcsa tényre is vonatkozott, hogy a liberálisok országos tanácsa még össze sem ült, de a kormányfő az OĽaNO elnöksége nevében máris leszögezte, hogy Igor Matovič pénzügyminisztert semmiképpen sem menesztik. Aztán szinte már könyörgött koalíciós partnerének, hogy ne hagyja ott eddigi politikai szövetségeseit. Ennek a kérlelésnek sem volt foganatja, mert az SaS testülete nyilatkozatában meglebegtette távozásuk lehetőségét. Elhatározásuk nyomatékosításáért aznap felmondták a jelenlegi koalíciós szerződést. Helyette augusztus végéig újat várnak el a miniszterelnöktől. Méghozzá olyat, amelyből a miniszteri posztok elosztásából kimarad a jelenlegi pénzügyminiszter, aki szerintük a koalíciós válság okozója. Ha ezek a feltételeik a megadott időpontig nem teljesülnek, akkor az SaS négy minisztere lemond, vagyis Sulíkék távoznak a kormányból.

Még mindig akadnak olyan szakértők, akik úgy vélik, hogy a roskadozó négypárti tákolmány még most sem omlik össze, mert a koalíciós pártok foggal-körömmel még legalább másfél évig ragaszkodnak a hatalmukhoz. Eltökéltségük végül idáig minden viszálykodáson felülkerekedett. Most azonban sokkal bonyolultabb a helyzet. Richard Sulík azt még valahogy eltűrte, hogy vetélytársa idiótának, Gyimesi György pedig lustának meg dilettánsnak bélyegezte meg őt. Akkor csordult ki a keserű pohár, amikor Igor Matovič megrágalmazta őt, hogy a Republika újfasisztáival és az ellenzékiekkel összefogva akarta megfúrni a számos bírálatot kiváltó, úgynevezett inflációellenes csomagját. Miközben éppen ő szűrte össze a levet Kotlebáékkal az államfői vétó megtörése érdekében, ami ezzel az elvtelen lépéssel egyelőre sikerült is neki. Ugyanis az Alkotmánybíróság elkaszálhatja a jogszabálynak azokat a rendelkezéseit, amelyek januártól lennének hatályosak, tehát ebben az esetben indokolatlannak tűnik a gyorsított parlamenti eljárás.

Szerdai dóntésüket követően a liberálisok arculatvesztés nélkül aligha változtathatnak elhatározásukon. Feltételeiknek viszont a kormányfő nyilván nem tud vagy nem is akar eleget tenni. Ő egyébként tétlenségével, Matovič politikai ámokfutását elnéző magatartásával nagymértékben felelős a ma már egyre súlyosbodó koalíciós válságért. Szlovákiában bármi, s annak az ellenkezője is elképzelhető. Az is, hogy a pénzügyminiszterrel együtt a gazdasági tárca jelenlegi vezetője is távozik a kabinetből, habár Sulík erre az utóbbi megoldásra tegnapelőtti sajtótájékoztatóján nem sok hajlandóságot mutatott. Ráadásul mindketten pártelnökök maradnak, vagyis folytatódhatna a személyeskedő, a társadalmi légkört tovább mérgező adok-kapok, főleg a koalíciós tanácsban, amelynek a működését a miniszterelnök amatőr módon igyekszik megváltoztatni. Arra nyilván nem lesz kellő kurázsija, hogy menessze pénzügyminiszterét, vagy meggyőzze őt, hogy önszántából távozzék a kabinetből. Teljesen nem kizárt, hogy a tárcavezető ezt megteszi, és politikai mártírnak kiáltja ki magát, már a következő választásra gondolva. Elképzelhető olyan forgatókönyv is, mely szerint az SaS távozásával kisebbségi kormány alakul, a függetlenek, netán az újfasiszták csendes támogatásával, amit Boris Kollár már most elvetett. Ő az előrehozott választásban látja a kiutat, ha a két kakaskodó politikus nem tér jobb belátásra. Máris riszálja magát Pellegrini és pártja előtt. Állítólag Sulík is kacsintgat feléjük.

Bárhogy alakul is a belpolitikai helyzet, a nyári koalíciós iszapbirkózás alighanem folytatódik. Ami egyúttal azt is jelentheti, hogy az illetékesek még kevesebbet törődnek mind több polgár egyre aggasztóbb megélhetési gondjaival.