Matovič nélkül

Úgy tűnik, az anarchista politikus az ország több mint negyede előtt helyezte magát a megbízhatatlan kategóriába.  A múlt héten ugyanezeken a hasábokon arról értekeztünk, csak a parlamentbe jutásra esélyes összes jobboldali politikai párt összefogásával lehet leváltani Robert Ficót. Így, politikus kollégáinak, akár szeretik, akár nem, kezdeniük kell valamit Matovičcsal, még úgy is, ha tudják, ezzel választóik egy részét magukra haragíthatják. Azt, hogy Igor Matovičot már nem lehet komolyan venni, nem írhatjuk le, mivel tán' sosem lehetett. A politikai alakulat kezdetben egy hirdetési újság hátsó oldalán, egy hasábon formálódott, látszólag a semmiből, valójában nagyon alapos marketingelőkészítés után. 2010-ben robbant be a közéletbe. Fico hármas „bunkoalíciója“ az akkori választásokon babért termett az új pártoknak. Akkor került be elsőre párját ritkító eredménnyel a Szabadság és Szolidaritás (SaS), és a hátán bevitte Matovičékat is; továbbá az akkor az SaS-től eltérően személyi állományában csak részben új Híd, amely szintén Kinder-tojás volt, benne a Polgári Konzervatív Párt kvartettjével. Az Egyszerű Emberek destabilizálták Iveta Radičová kormányát. A 2012-es, előrehozott választások során, immár önálló pártként, főleg a bizonytalan protestszavazók támogatását tudta megszerezni.  Preferenciái ezt követően azonban alapos apadásnak indultak. Ez a folyamat odáig fokozódott, hogy Matovičnak a felmérésekben szintén rendre gyengén muzsikáló Daniel Lipšiccel kellett összekapaszkodni, de inkább névleg egyesítették pártjaikat, mert még a kettős koalícióhoz szükséges hét százalékos küszöb sem tűnt számukra feltétlenül megugorhatónak, azaz a korábbi vérmes remények hajója veszélybe került a reálpolitika Szküllái és Kharübdiszei között. (Pár héten belül kiderül, mekkora a reális támogatottság.) Mert a párt jelenlegi krédója az, hogy nincs pártirányvonal és pártutasítás, minden képviselő azt csinálhat, amit akar. Ez pedig koalíciós potenciáljukat a nullához közelíti. Mert ki szeretne úgy kormányozni, hogy valamiben megegyeznek a zöld asztal mellett, aztán a partner távozik, és nem tartja be az egyezséget, mert neki nem tetszik? Ez Matovičék marginalizálódásának egyik lehetséges oka.  A számos ok közül egy további lehet: azt, hogy mit nem akarnak Matovičék, nagyon jól tudjuk. Bárcsak ugyanilyen világosan látnánk azt is, mit szeretnének. Ezzel egyelőre még adósaink. Politikai létezésük hat éve során jobbára a negáló hangsúly volt az uralkodó, legyenek bár kormányoldalon vagy ellenzékben. Ez pedig a választónak kevés. Egy ideig el lehet lenni beszólogatásokkal és beszólogatásokból, hat évig talán már nem. Ennyi idő alatt a választó is óhatatlanul rájön, a hangos demagógia mögött nincsenek megoldások. A szájkarate pedig egy ideig szórakoztató lehet, de ha arról kell dönteni, milyen irányba mozduljon az ország, jobb szeretjük, ha erre kapunk választ, nem pedig arra, hogy milyenbe ne.