Matovič alig nyert, Szlovákia vesztett

A pénzügyi tárca vezetője minden mértékadó közvélemény-kutatás szerint az ország legnépszerűtlenebb politikusa. Tíz polgár közül kilenc szeretné, ha a közéletből is távozna. Ivan Mikloš egykori szlovák pénzügyminiszter egyik interjújában kártékonynak nevezte a bírált politikus tevékenységét, mert a közpénzeket többször értelmetlenül herdálta el. Ráadásul a kormánypártok közötti és egyéb konfliktusok többségének ő a gerjesztője. Támogatói idáig azt sem vették figyelembe, hogy 2020-ban az OĽaNO 25,02 százalékkal nyerte a képviselőházi voksolást, jelenleg viszont huzamosabb ideje már csak hétszázaléknyian bíznak bennük. Elsősorban a pártelnök összeférhetetlensége és bosszúálló természete miatt, amellyel tovább növeli a társadalmi feszültséget.

A Matovič mostani leváltását indítványozó Szabadság és Szolidaritás – és a hozzájuk csatlakozó Hlas párt – nevében Anna Zemanová liberális frakcióvezető 23 pontban foglalta össze a pénzügyminiszter felháborító öntörvényű cselekedeteit, amelyekkel néha már a törvénysértés határát is súrolta. Eduard Heger természetesen védelmezte őt. Egyebek mellett azzal az egyébként helyénvaló magyarázattal, hogy a jelenlegi gazdasági válság egyre súlyosabb következményeinek enyhítésére kellene összpontosítania a kormánynak és a parlamentnek, nem pedig a személyes konfliktusok következményeinek kezelésére. Csak azt a kérdést hagyta nyitva, idáig vajon miért nem fékezte meg az elszabadult hajóágyúként viselkedő pártfőnökét. Kormányfőként nem könnyen, de megtehette volna.

A bírált tárcavezető felszólalása előtt alighanem több nyugtatót vett be, mert múlt szerdán igyekezett emberi hangnemben védekezni, ami azonban így is személyeskedő támadásokként sistergett. Másnap alighanem elgurulhatott a gyógyszere, mert több mint két órán át fröcskölte verbálisan Richard Sulíkot, pártbeli társát pedig „Penta” Bittó-Cigánikováként gúnyolta, akiben szerinte ördög lakozik. Nem feledkezett meg az államfő sértegetéséről sem, majd leszedte a keresztvizet Robert Ficóról, de Peter Pellegriniről is. Még a kormánypártiak egy része között is visszatetszést keltett kénköves szózuhatagának az a része, amelyben arról okoskodott, hogy néhány hazai újság és újságíró úgy szolgálja ki a liberális gurukat, ahogy egykor a német tollforgatók Hitlernek hajbókoltak. Minősíthetetlen támadására az érintett főszerkesztők nyílt levelükben csattanós választ adtak, s közölték: ahogy Mečiar és Fico regnálása idején sem hallgattak, ezután sem fognak hallgatni, ha a pártelnök diktatórikus módszerek alkalmazásával próbálkozik.

Nem kis meglepetésre az OĽaNO frakciójában hétfőn akadt kilenc gerinces képviselő, akik nem hajlandók mindenben kiszolgálni pártvezetőjüket, s felszólították őt, hogy a stabil parlamenti többség visszaállítása érdekében a legutóbbi választás győzteseként helyezze új alapokra a szétesőben levő parlamenti demokratikus erők további együttműködését. Bátor kiállásuk egyelőre csupán amolyan figyelmeztető Matovičnak. Ugyanis azzal, hogy nem szavaztak, nem befolyásolták a végeredményt, amely nagyon szoros volt. Tulajdonképpen az döntött, hogy az önmagukat függetlennek nevezett Tomáš Taraba és két társa az SaS indítványa ellen voksolt.

Aligha tévednek, akik úgy vélik, hogy a pénzügyminiszter pirruszi győzelmet aratott, az ország viszont sokat veszíthet, mert a pozíciójában maradt politikus tegnaptól nem változik meg, legfeljebb néhány napig hallgat, majd további mérgezett nyilakat lövöldöz főleg a bírálóira.