Más, mint a többi?

 

Szlovákiában a politikai éghajlat sosem kedvezett igazán a liberálisoknak. A rendszerváltó VPN 1990-ben még megnyerte a választásokat, s tény, hogy a párt vezetőségének többségét akkor liberálisok alkották, de belső ellenzékét, mely később teljesen felemésztette a pártot, már akkor Vladimír Mečiar vezette. Utána még voltak próbálkozások, de sokáig valamennyi kudarcba fulladt, s arra, hogy egy erős, liberális párt jusson be a parlamentbe, egészen 2010-ig kellett várni. Richard Sulík barátaival és üzlettársaival alapította meg az SaS-t, a nulláról 10 százalékos párttá és a kormánykoalíció második legerősebb tagjává lett. Az SaS 2010-es kampánya és alappillérei is inkább a gazdasági liberalizmusra támaszkodtak, és kevesebbet foglalkoztak mondjuk az emberi jogokkal vagy a kisebbségekkel, a párt hozta újra elő például a melegházasságokat és a könnyű drogok legalizálását. Sulíkék az első pillanattól kezdve (miután bejutottak a parlamentbe és a kormányba) egyszerre tűntek rettentően akaratosnak és naivnak. Akaratosnak, mert gyakran nem fogadták el a számukra elvtelennek tűnő kompromisszumokat, annak ellenére, hogy mindenki tudja, a politika erről is szól. A legemlékezetesebb ügy az eurósánc esete, melybe aztán a kormány is belebukott. Naivak pedig azért voltak, mert bizonyos politikusaik komolyan elhitték, hogy szembe tudnak szállni olyan csoportokkal, mint mondjuk a szlovák fegyverlobbi. Miután a kormány megbukott, s idén tavasszal újra Robert Fico került hatalomra, az SaS vezetőinek szembesülniük kellett a ténnyel: annak ellenére, hogy alig vettek részt a hatalomban, a szavazók őket is komolyan megbüntették. Hiába maradtak hűek elveikhez, a szavazóik ezt nem díjazták. A párt listáján bejutott paprikajancsi, Igor Matovič egymaga simán leelőzte az egész pártot. Valahol valamit Sulíkék nagyon elrontottak, és egyelőre semmit sem sikerült ebből helyrehozni, hiszen támogatottságuk alig mozdul. Nem mintha a többi jobboldali párt szárnyalna, de az SDKÚ-n és a KDH-n azért jóval több a mocsok, amit le kell mosnia magáról. Az SaS-nek még megvan az esélye, hogy felemelkedjen és visszaszerezze a szavazóit, hiszen liberálisan gondolkodó, főleg fiatal szavazóból bőven van Szlovákiában. Ezért talán pont most van itt az ideje, hogy Sulík az eddigi hibás döntéseket magára vállalja, és jövő tavasszal távozzon a párt éléről. Ezzel óriási precedenst teremtene Szlovákiában, bemutatva, hogy az SaS messze nem olyan párt, mint a többi, ahol a pártelnök szinte egyet jelent magával a párttal. Ha nyugodtan menne végbe a pártban az elnökcsere, és olyan témákkal jönnének újra elő, melyekkel sem a jobb-, sem a baloldal nem hajlandó foglalkozni, bizonyosan megtalálnák elveszett szavazóikat. Mert rájuk komolyan szüksége van ennek a társadalomnak, de valahogy Richard Sulíkkal ez már nem megy.