Manci néni révbe ért

Manci néni régen elköltözött szülővárosából. Eddig senki sem tudta, hová, a minap azonban hír jött felőle. Manci néni megtért, Isten tanítása szerint él. Akik ismerték, jót nevettek ezen, mondván: csak valaki tréfát űz a kámforrá vált hölgyből. Pedig így történt, messze távol valóban hívő katolikussá vált. Túl van a hetvenen és egy szívrohamon, a lába is fáj, a misékről azonban nem hiányozhat, bérelt helye van a templomban. Délutánonként összejön a helyi idősekkel, s órák hosszat imádkoznak. Egy missziót is vezet, a környék szegényein és elesettjein próbál gyűjtéssel segíteni. Új lakhelyén igazi jótét lélek. Mindenki tiszteli, még azt is elnézik neki, hogy meglehetősen rossz véleménye van az ateistákról és a szertartásokat rendszeresen mellőző hívőkről. Manci néni már legalább 15 éve elköltözött szülővárosából, ennek ellenére sokan emlékeznek rá. Gyakran emlegetik nosztalgiázás közben, a régi rendszer felelevenítésekor. Funkciót nem töltött be a pártban, csak egy elkötelezett tag volt, a helyi elvtársak szószólója. Szállóigévé vált az egyik mondata, amelyben a templomokat gabonatárolóvá akarta alakítani, hogy legyen némi hasznuk. Foggal-körömmel harcolt a hitoktatás ellen, a hívőket emberszámba sem vette, és bosszúja előbb-utóbb utolérte őket. Tett arról, hogy a hittanra járó gyermeket „túljelentkezés miatt” ne vegyék fel az áhított középiskolába, a szülőnek pedig esélye sem volt jobb munkahelyre kerülni. Miatta ’89 után fiatalok százainak kellett pótolniuk a hit alapjainak elsajátítását, ha templomi esküvőt akartak. Manci néni már biztosan elfelejtette a múltját, talán a Mindenható is megbocsátott neki, csak valahogy a nép nem akar felejteni.

Hiába vált új lakhelye Teréz anyájává, szülővárosában örökre az a Manci néni marad, aki gabonatárolóvá akarta alakítani a templomokat.