Majmok leszünk vagy szabadok?

„Tudják, melyik a legrobbanékonyabb anyag a világon? Az unalom! A valódi stressz hiánya! Azé a stresszé, amely az életért való természetes küzdelem velejárója, nem pedig azé a stresszé, amely a folyamatos telefonálgatásokból, a családi skandallumokból és a sorbanállás közbeni veszekedésekből, vagyis a hiányos fizikai leterhelésből származó leterhelésből ered”. Levi az életért való természetes küzdelem alatt a fizikai munkát érti. Máshol ezt mondja: „lustaságunk befészkelődik az izmainkba, az ereinkbe, körberakódik zsírral, megcsontosodik a szklerózisban. A sportpályának ma olyan erős ellenfele van, mint a söröző”.

Hm. Erről egy még régebbi könyv jut az eszembe, Fourastié francia szociológus 40 000 óra című munkája 1965-ből. Ő azt jövendölte, hogy 80 éves átlagéletkort véve alapul, az emberek a jövőben 700 ezer órát fognak élni, ebből 35 év munkaviszonyban 40 ezer órát fognak dolgozni, és egyéb teendőiket leszámítva 370 ezer óra szabadidejük lesz, aminek az eltöltése nagy problémákat okozhat. Feltételezte azonban, hogy az emberek addigra olyan bölcsek lesznek, hogy aktívan fogják eltölteni a szabadidejüket. Értsd: a saját épülésükre, nem leépülésükre. Megjegyzem, az „addigra” épp most van.

És akkor eszembe jut egy 2015-ös tanulmány is, amely szerint a világ fejlett államaihoz hasonlóan nálunk is egyre alacsonyabb az ifjúság fizikai állóképessége. Ez szorosan összefügg a mozgáshiánnyal. S érdekes, hogy nemcsak azok kondíciója csökken, akik nem mozognak – sajnos, ők vannak többségben, az 5–18 évesek 75 százaléka – , hanem a sportolóké is (nyilván nem az élsportról van szó). Sőt, a múlthoz képest csökkenteni kellett a testnevelési szakok felvételi követelményeit is!

Napjainkban legtöbbet az ötéves kor alatti kicsinyek mozognak. Aztán amikor bekerülnek az óvodába, egyszeriben rászoknak az ülő életmódra, s szabad idejükben főleg a számítógép és tévé előtt görnyednek. Miért? Sok tényező játszik közre: a szülői példa és később a barátoké, az, hogy ma már az óvodába/iskolába sem saját lábon mennek, hanem sokszor autóval szállítják őket, a szünetekben a néhai kergetőzés, ugrabugra helyett egy helyben mobiloznak, a testnevelésóráról felmentést kérnek stb.

Egy ortopédus nyilatkozta, hogy egyre több a hátgerincproblémás gyermek és fiatal. Hm. Valamikor, állítólagos majom korunkban, négykézláb jártunk. Aztán kétlábra emelkedtünk. Lehet, hogy megfordul az evolúció?

Csak nehogy majomként végezzük!