<p>Hogy csodálatos dolog a tudomány, már többször leírtam, és most is csak ismételni tudom. Nemrég például arról olvastam, hogy a legújabb kísérletek egyre inkább bizonyítják, hogy az állatok sem csak ösztönlények, nekik is van öntudatuk, és valószínűleg gondolatviláguk is. </p>
Majmok és mosolyok
Tudatosítják önmagukat – némely fajták a tükörrel szemben állva felismerik saját magukat. De az afrikai zöld majmok még ennél is többet tudnak. Egy kísérlet során karikát kellett beledobniuk egy edénybe, és ha sikerült, akkor az edényből kipottyant az étel. Az egyik idős majom elügyetlenkedte a dolgot, erre egy fiatal odament, bedobta helyette a karikát, és ami az abszolút lényeg: nem kebelezte be a jutalomételt, hanem hagyta, hogy az öreg lakmározzon. Azért ez nem semmi. Lelki szemeim előtt látom a gáláns majomifjút (persze, lehet lány is), amint diszkréten félreáll. A végén még a zöld majmoktól fogunk udvariasságot és segítőkészséget tanulni?!
S ha már tudomány, akkor meg kell emlékeznünk egy nagyon fontos felfedezésről, ami bennünket, embereket érint. Ötven éve, 1977-ben, Meltzoff és Moore amerikai pszichológus bebizonyította, hogy amikor megszületünk, egyáltalán nem vagyunk olyan elesettek, mint azt korábban mindenki hitte. Akkoriban az volt az uralkodó felfogás, hogy a csecsemő szinte teljesen vak és süket, mint az éretlen kismacska, sőt a kor nagy hatású szociológusa, az ugyancsak amerikai Parsons egyenesen barbárok inváziójának nevezte a világra érkezésünket. A két említett férfiú azonban bebizonyította, hogy már a kéthetes picik is kb. 25 cm távolságra látnak, s nemcsak maguk grimaszolnak, tudatva ezzel, mit éreznek, hanem mások grimaszait is utánozni tudják (későbbi kutatások ezt már az alig egyórás újszülötteknél is igazolták).
Miért fontos ez a kísérlet? Mert bizonyítja, hogy első pillanatunktól kezdve társas lények vagyunk. Ha az újszülött tényleg csak egy kis csomag lenne és semmi több, akkor elég lenne neki az étel meg a pelenka, aztán legyen magának, ahogy tud. De mivel a kezdetektől ember, „beszélgetésre” vágyik. És az anyának is szüksége van a kapcsolatra, mert az életet adó nőből éppen a csecsemőjével való interakciók, a mosoly, a csücsörítés, a nyelvöltögetés, becézgetés során válik anya. Sőt, más kutatók azt is mondják, hogy ekkor alakul ki az emberben az ún. ősbizalom, ami először az anyával kapcsolatos, de a későbbi kötődések ősmintája. S ha az anya elmulasztja ennek a szeretetteljes figyelmi odafordulásnak az időszakát, akkor az ősbizalom helyett bizalmatlanság alakul ki a kicsiben, ami negatívan hathat a későbbi kapcsolataira.
Milyen jó, hogy ezt ma már tudjuk. És alkalmazzuk. Ugye?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.