Majdnem tiszta Amerika

Erős a gyanúm, hogy ha az oktatási intézmények haladni akarnak a korral, egy idő után kénytelenek lesznek eddig méltánytalanul háttérbe szorított tárgyakat vagy szakokat oktatni. A kereslet az új kor új hivatásai iránt ugyanis egyértelmű. E foglalkozásokból rengeteg van, helyszűke miatt nem is bocsátkozom olyan lehetetlen vállalkozásba, hogy valamennyit felsoroljam. Illusztrációképpen, mondjuk, a „profi pártszimpatizáns tüntetőket” említeném. Nem kell hozzá szinte semmi, még az adott párt iránti szimpátia sem.

Ezt abból lehet sejteni, hogy amikor a közelmúltban egy ilyen „profi tüntetőcsoportot” arról faggattak, ki miatt is vonultak fel, voltak, akik azzal sem voltak teljesen tisztában, kit is támogatnak, és ki ellen emelik fel szavukat. Szóval tényleg nem agyigényes elfoglaltság, csak egy kis szabad idő hozzá. Aki ezzel rendelkezik, abból nemcsak profi tüntető, hanem akár profi sorban álló is lehet. Példának okáért a közelgő Davis-kupadöntő iránt akkora az érdeklődés, hogy a teniszőrültek nem voltak restek már egy nappal a jegyárusítás előtt sorba állni. Na, nem ők azok a „profik”, akikre céloztam. De azonnal lerántom a rejtélyről a leplet: mivel a korlátolt számban rendelkezésre álló belépőkből egy ember legfeljebb csak négy darabot vehetett, egyes cégek pedig több munkatársukat is szerették volna megörvendeztetni a döntőre szóló belépővel, így profi sorban állókat szerződtettek, akik több órás sorban állással, nyolcórás műszakokban váltva egymást szerezték meg a cégnek az áhított jegyeket. Nem azt mondom, hogy nagyon izgalmas elfoglaltság nyolc órán keresztül sorakozni, de ha az időjárás elég kedvező, s az ember nem egyedül megy, akkor beszélgetéssel, zenehallgatással agyon lehet csapni az időt. Főleg, ha még órabért is fizetnek a sorakozásért.

Ha így folytatjuk, hamarosan elmondhatjuk, hogy ez itt már majdnem tiszta Amerika: a korlátlan (munka)lehetőségek országa. Ahol már szinte mindenre kapható ember...