Magyaros próbatétel Gombaszögön

Pedig nem szerettünk volna mást, mint a magyarországi ellenzék új vezéralakját, Magyar Pétert elvinni a Gombaszögi Nyári Táborba a szlovákiai magyar fiatalok közé. Új Szó-pódiumbeszélgetést terveztünk az ellenzéki létről. Magyar Péter mellett Grendel Gábort kérdeztük volna arról, milyen is ellenzékből politizálni Magyarországon és Szlovákiában. A gombaszögi ítészek erre mondtak nemet. Magyar Péter csak akkor mehetett volna Gombaszögre első körben, ha ott ül az asztalnál Orbán Viktor, vagy legalább Deutsch Tamás. Deutsch köszöni szépen, ott lehet egy másik beszélgetésen, az övéi közt, ahol ugyanezek a gombaszögi ítészek nem szabták feltételül, hogy Deutsch csak akkor léphet a gombaszögi pódiumra, ha mellette ül Magyar Péter is… 

Nem mondták ki hivatalosan egy alkalommal sem levelezésünk során, inkább az ellenkezőjét bizonygatták, mégis azt feltételezzük, hogy Magyar Péter nemkívánatos vendég lehet Gombaszögön. Vajon miért? Csak nem amiatt, mert nem ő eteti kézből a szlovákiai magyar véleményformálókat? Vajon nem az van a háttérben, hogy a kormánypárt célzottan küldi a magyarországi közpénzeket azoknak a szlovákiai magyar politikusoknak és civileknek, akik hűbéresi fogadalmat tesznek cserébe? Vagy, ha nem is kérnek tőlük ilyet, akkor önszorgalomból mutatják ki feltétlen hűségüket? Ezért fordulhat elő, hogy magyarországi ellenzéki politikus nem nagyon jelenhet meg határon túli magyar területeken? Máshol talán működhet ez az attitűd a Kárpát-medencében, ahol annyira egy irányba húz, összetart a közösség, de ez a Felvidékre nem feltétlenül jellemző, hiszen itt jóval széttagoltabb, heterogénebb a magyarság.

Miért óriási baj ez? Elég megnézni a legutóbbi szlovákiai választási eredményeket. A magyar szavazók jelentős része az utóbbi években látványosan elfordult a Szövetségtől, és inkább szlovák pártokra szavazott. A Szövetség, ahelyett, hogy gyűjtőpártként viselkedett volna, tered adva a sokszínűségnek, domináns tömörülése azon nyomban beszántotta a platformokat és levágta a párt saját karjait, amint lehetősége adódott rá. Márpedig, nem mindenki Orbán-barát a szlovákiai magyar szcénában. Nélkülük viszont nem igazán lehet választást nyerni. Vagyis önpusztító lépés volt, láthatjuk a hatásait. Nagyon lehangoló lenne, ha a kisebbségi politikán túl már a civil szférában is a Fidesznek való megfelelés válna a legfőbb irányelvvé és igazodási ponttá. 

Rövid távon persze minden rendben, Gombaszög környezetébe is minden bizonnyal megérkeznek hálából a magyarországi új jutalomfalatok, de mi lesz hosszú távon a közösséggel? Persze, ha csak az a cél, hogy legyen miből pecsenyét sütögetni egyeseknek, akkor nincs miről beszélni. A tűz körül ülők majd lakmározhatnak tovább, a többiek meg főzzenek maguknak kőlevest. 

Magyar tehát nem megy Gombaszögre, találkozott viszont az elmúlt napokban Ivan Korčokkal. Egyik fél sem gördített semmilyen teljesíthetetlennek szánt feltételt a találkozó elé. Úgy látszik, a szlovák ellenzéki politikai erők valóban a haszonélvezői lehetnek annak, hogy a szlovákiai magyar közélet meghatározó szereplői újra és újra lábon lövik magukat, és önszántukból lemondanak saját közösségük teljes körű képviseletéről. 

Közben az sincs kőbe vésve, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere az idők végezetéig tart Magyarországon. Hová vezethet ez a hozzáállás egy esetleges fordulat után?