Magyarország jobban fogy

A magyar miniszterelnök beszédének jelmondata a „Magyarország jobban teljesít” volt, s ennek a jobb teljesítménynek az is része, hogy az új családi adórendszernek és gyermekjóléti intézkedéseknek is köszönhetően 2012-ben 90 300 gyermek jött világra, 2251-gyel több, mint az előző évben. Orbán ezen felbuzdulva jelentette ki, hogy a kisbabáknak „kedvük támadt megszületni, mintha ők már tudnának valamit. Tudják, megállíthatatlanul jön a tavasz, a szűkmarkú jelen után felívelőt, derűsebbet, netán boldogabbat tartalmaz a jövő. Lehet, hogy 2013 valóban az emelkedés éve lesz, ahogy elterveztük.” Jött is szembe a valóság fala, és megint nagyot koppantak rajta a fideszes fejek. Orbán belesétált abba a csapdába, hogy elhamarkodottan vont le következtetéseket és az átmeneti apró javulást mindjárt el is könyvelte politikája sikereként (holott az sok más dolog függvénye), sőt egyből misztikus trendfordulót faragott belőle. A politikai vezetéshez vagy rendszerhez kapcsolni – afféle sikerességi mutatóként – a születésszámot épp akkora badarság, mint a futballválogatott eredményeivel csinálni ugyanezt. Mert ebből például az is következne, hogy akkor a Rákosi-diktatúrában volt a legjobb. Objektívabban nézve a népesedési tendenciákat, a helyzet aggasztó. Az ún. termékenységi mutató (az egy anyára jutó átlagos gyerekszám) 2010-ben Magyarországon 1,25-re csökkent, ez volt a legalacsonyabb szint az EU tagállamaiban, s az utolsó helyezést 2011-ben is „sikerült megtartani”. Ahhoz, hogy a lakosság száma hosszabb távon (a migrációt nem számítva) ne csökkenjen, a termékenységnek legalább az ún. reprodukciós szint (2,1) körül kellene lennie. A helyzet 2012-ben ugyan némileg javult, de idén megint romlott. Ténykérdés, hogy Magyarország tartósan bennragadt az EU (és egyben a világ) legalacsonyabb termékenységű országainak csoportjában. Ez az elkövetkező évtizedekre további rohamos népességfogyást és gyorsuló elöregedést vetít előre (és akkor még nem beszéltünk a meglóduló kivándorlásról). A 2060- as 8,86 millióra becsült lakosságszám (Eurostat) a végén még túlzottan optimista prognózisnak bizonyulhat. Összehasonlításként, Csehországnak ugyanekkorra 10,47 milliós (a jelenlegitől alig kisebb) népességszámot jósolnak (pedig a kilencvenes évekig Magyarország népessége volt nagyobb). Csehországban (és Szlovákiában is) az ezredforduló mélypontjai után a termékenység jelentősen nőtt, 2008-ra 1,5 környékére emelkedett. Ez egyértelműen az ún. Husák-gyerekek népes korosztályához tartozó nők körében addig elhalasztott gyerekvállalással magyarázható (nem huszonévesen, hanem már 30 után hozzák világra gyereküket). Magyarországon szinte nyoma sincs ennek a jelenségnek és ez az utolsó népesebb generáció úgy fog kifutni a szülőképes korból, hogy átlagosan alig több mint egy gyermeke lesz. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója