Magyarok az EP-ben

A Fidesz győzelmére bárki feltehette volna teljes vagyonát, s az 51 százalék feletti eredmény csak alátámasztotta a tavaszi parlamenti számokat. A Fidesznek a többiekhez képest akkora, és olyan egységes, bármikor mozgósítható szavazóbázisa van, mely ellen a jelenlegi helyzetben senkinek semmi esélye sincs. Bár a parlamenti választási rendszer átalakításakor némileg maga felé hajlott a keze, most bebizonyosodott, hogy az arányos választási rendszerben is meg tudta szerezni a többséget. Egy módfelett sikeres parlamenti választás után sikerült fenntartani a választási kedvet a májusi EP-választásig. Valószínűleg hasonlóan fog tarolni a Fidesz ősszel is az önkormányzati választások idején, így az ellenzéknek csak 2018-ban lesz legközelebb valódi lehetősége.  A Jobbik második helyezése várható volt, nem okozott olyan nagy meglepetést, sőt, ha a baloldali pártokat egybe számoljuk, akkor az MSZP és a DK két–két mandátuma együtt több, mint a Jobbiké. Papíron mégis a Jobbik szerepel a második helyen. Vona Gáborék hosszú távú – egyébként legitimnek mondható – célja, hogy ők is kormánypárttá válhassanak, még távolinak tűnhet, de a második hely mégis jól hangzik. Az, hogy Kovács Bélát az oroszoknak való kémkedéssel gyanúsítják, láthatóan nem tántorította el a párt szavazóit, sőt, a képviselő személyes preferenciáin sem látszott meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az átlagos Jobbik-szavazót egyáltalán nem zavarja a feltételezett orosz kapcsolat, sőt talán még imponál is neki.  A választás legnagyobb vesztese egyértelműen az MSZP lett, lecsúsztak az 1990-es szintjükre. Náluk a legnagyobb gond az, hogy Mesterházy Attila és emberei annyira bebetonozták magukat a párt vezetőségébe, hogy úgy tűnik, nincs senki, aki ki tudná őket robbantani, még egy ilyen eredmény után sem. Az, hogy az elnökség testületileg felajánlotta lemondását, szimbolikus cselekedetnek mondható, Mesterházynak a pártban nincs kihívója, mert mindenkit időben félreállítottak. Tehát az MSZP-t lassan, de biztosan temethetik. Ezzel szemben Gyurcsány és a DK remekül szerepelt, hiszen a volt miniszterelnöknek és a hihetetlenül aktív szavazóbázisuknak köszönhetően újra megkerülhetetlenekké váltak. A két EP-s mandátum azt mutatja, hogy Gyurcsány egyszerűen leállíthatatlan, még jó pár évig jelen lesz. Ha a baloldal a jövőben még bármit együtt akar tenni, vele is számolni kell. Az Együtt–PM és az LMP egy-egy mandátuma nem sokat jelent, de biztosan segítség mindkét pártnak. A választási rendszerek furcsaságát mutatja, hogy míg a 13 képviselőt küldő Szlovákiában az 7,75 százalékos SDKÚ eredménye végül két képviselői mandátumot jelentett, addig a 21 képviselőt küldő Magyarországon Bajnaiék 7,22 százalékos eredménye csak egy mandátumot ért. A választási matematika időnként rettentően érdekes eredményeket hoz. A szlovákiai és a romániai eredményeket egybeszámolva a 751 fős európai parlamentben 25 magyar képviselő lesz (Hollandiában is beszavaztak egy magyar EP-képviselőt, de ő nem ennek a lobbicsoportnak lesz a tagja), mely lobbicsoportként időnként egészen jól tudna működni. Ha képesek lesznek egymással szóba állni.