Magyar ügyek, teendők

A Híd a szlovák választók megszólítására összpontosít, az MKP a médiában láthatatlan, s majd a választási eredményére csodálkoznak rá. Az egyszeri külső szemlélő azt is hihetné, hogy a magyar szál azért nem kerül elő hangsúlyosan, mert minden megoldódott. Pedig nem – példa erre a Deichmann nyelvhasználati szokásai kapcsán kipattanó minibotrány, ami inkább csak a jéghegy csúcsa, nem pedig anomália. Holott a választások után alig néhány hónap alatt érdemi megoldást lehetne találni több fontos ügyben is, ha csak egy kicsi szándék is lenne erre, és érzékelhető lenne valamiféle kényszerítő nyomás. De még a kampányban sem jelentkeznek ezek a témák. 

A szlovák hatóságokra érvényes, hogy kisebbségi vonzatú ügyekkel nem foglalkoznak, csak ha nagyon muszáj. A folyamatokat belülről csak konkrét vállalások rögzítésével vagy rátermettebb hivatalnokokkal lehetne ösztönözni. Ezért lenne például fontos, hogy az elfogadás előtt álló kisebbségi stratégiát minél konkrétabb formában lehessen megvalósítani és később számon kérni – hiszen ez a dokumentum összegzi, mi mindent hajlandó megtenni egy állam a saját kisebbségeiért. 

Ha már itt tartunk, nem ártana elfogadni a kisebbségekről szóló törvényt sem. Az átfogó szabályozás elkészülését 1993 óta szabotálják folyamatosan. Ahogy nem kerül elő a többnyelvűség az uniós forrásokból is megvalósított, egyébként diszkriminációellenes szabályozásokat is tartalmazó beruházásoknál, vagy a közigazgatási reformnál.

Fontos a párhuzamos intézmények kialakítása az egyes minisztériumoknál, olyan szakemberekkel, akik értik a problémáinkat. A magyariskolaügy kapcsán hiányoznak a szükséges hivatalok és részlegek, és ha már oktatási témánál tartunk, meg kellene oldani azt a problémát is, hogy a szlovák iskolákban egyáltalán nem tanulnak a kisebbségekről. 

A kultúra terén látszik valami, a Kisebbségi Kulturális Alap (múlt időbe helyezendő sztorija?) valószínűleg a Híd központi mondanivalója lesz magyar vonalon. Egyébként komoly forráshiánnyal küszködnek intézményeink, rendszerszintű kezelés híján ez így is marad. 

Más kisebbségi vonzatú ügyekről még kevesebbet beszélünk: például a befektetések elmaradásáról és a fejlesztési prioritásokról. De kisebbségi vonzatú problémák a kórházak és szociális intézmények, vagy akár az egészségügy alapvető szerkezeti és nyelvhasználati hiányosságai is. 
Márpedig ha a választások előtt nem jönnek elő a közbeszédben ezek a felvetések – hogyan várhatjuk, hogy bárki elkezdi megoldani a problémákat a választások után? 

A szerző a Kerekasztal szóvivője