Magyar? Szlovák?

Az állampolgárság megadása ugyanis annak az országnak az ügye, amelyik adja, és az szabja hozzá a feltételeket is, kinek és milyen alapon jár. Azt fölösleges ragozni, hogy az Európai Unió országainak zöme elismeri a kettős állampolgárságot. Pontosabban: az uniós országokban szinte mindenütt lehet állampolgárságot szerezni, a különbség csak a feltételekben van. Ergo: abban, amit a befogadó ország megkíván. A hangsúly a befogadón van, márpedig Magyarország Szent István király óta befogadó, s ebben a történelmi vonatkozásban Európa élén jár. Azt sem kell különösebben felemlegetni, hogy a külföldön élő kb. négymillió horvát18 éve élhet a horvátságával, hogy a másutt élő svájciak 60%-ának van két útlevele, hogy a Moldvában (az Európai Unión kívül) élő románoknak is kijár a román állampolgárság, vagy -tessék megkapaszkodni - a külföldi szlovákok is kérhetik itthon a szlovák állampolgárságot.

Vagyis a jelenlegi szlovák kormányvezetőinek a kerítésen való átkiabálás helyett inkább azzal kellene törődniük, hogy aki Szlovákiában született, és születése folytán Szlovákia polgára, minden jogot megkapjon, ami a lakóhelyén megilleti. Ez az ő kötelességük, és nem az, hogy más ország kormányának próbálják megszabni, kit és milyen pluszjogokban óhajt részesíteni.

A magyar kormánynak joga és kötelessége megadni végre a magyar állampolgárságot kérő, az önszántukból a határain kívül élő magyaroknak (akik ráadásul nem kivándoroltak, és nem önként távoztak az országból, hanem területtel együtt szakították el őket). Ez nem revans, terület-visszaszerzés vagy bármelyik békeszerződés felrúgása. Ez a kisebbség önvédelmi eszköze, amely az uniónak is egyik alapvető elve.
Húsz év várakozás, kirekesztés, internacionalista sumákolás után itt az ideje. Attól függetlenül, hogy egykori bolsevikok és autótolvajok szeretnék megszabni Balassi Bálint vagy Pázmány Péter utódainak, vállalják és akarják-e a magyarságukat. Szóval leg kevésbé sem emeli meg az adrenalinszintem, ha a fenti urak hallatják aggodalmaikat. Legfeljebb elgondolkodtat az a skizofrén viselkedés, hogyan kormányozhatnak egy európai uniós országot európainak nem nevezhető nézetekkel, s hogyan viselkedhetnek megrögzött ruszofilokként úgy, mintha Szlovákia nem a NATO és az Európai Unió, hanem mondjuk Oroszország tagköztársasága volna.

A jelenlegi szlovák kormánycsapat aggályai persze érthetőek: véget érni látszik az az idő, amikor Magyarországot lábtörlőként lehet használnia bárkinek. A magyar állampolgárság ráadásul, ha nem is gátolná meg, legalábbis lelassíthatná a szlovákiai magyarok asszimilációját, aminek a gondolatától is hideglelést kap a nemzeti-szociális csapat. Ez viszont nem kell, hogy érdekelje az új magyar kormányt, amely remélhetőleg figyelmen kívül hagyja az itt élő, magyar „világpolgárok“ véleményét is.

A jó szomszédi viszonyról egyébként egy, a Sme napilap által végzett felmérés is árulkodik, amely szerint - bár nem reprezentatív - a lap olvasóinak 70 százaléka nem talál semmi kivetnivalót a dologban. Még szerencse, hogy a szlovák közvélemény nem azonos Robert Ficóval vagy Ján Slotával.