Magyar skalpra vágynak

Magyar skalpot követel a Smer. A legnagyobb, ám egyelőre viszonylag tehetetlen ellenzéki párt elnökségének tagjai hétvégi elnökségi ülésükön sütötték ki, hogy az önkéntesen távozó Ľudovít Kaník szociális és munkaügyi miniszter után Simon Zsolt földművelésügyi minisztert kellene leváltania Mikuláš Dzurinda kormányfőnek. Lám-lám, evés közben jön meg az étvágy...

Kaník lemondása egy valamikori cégének kiutalt állami pályázati támogatás miatt azonban egyáltalán nem Robert Ficóék miatt történt, hanem az SDKÚ kampánystratégiájának része. A kétségkívül komoly konfliktusokkal járó szociális reformok miatt elhíresült miniszter ugyanis egyre nehezebb ballasztként csüngött Dzurindáék jelképes léghajóján. Nem csoda, hogy ő volt az a miniszter, akit az elmúlt három évben a legtöbbször kezdett ki az ellenzék a parlamentben. Ficóék és Mečiarék Kaníkkal szemben benyújtott bizalmatlansági indítványai azonban sorra elenyésztek, vagyis a kormánypártok minden esetben megtartották őt. Ezek a műbalhék viszont ráébreszthették Dzuridát arra, hogy a jövő évi parlamenti választások előtt olyan fegyver lehet Kaník a kormánykoalíció miniszterei között, aki épp rizikós tárcája miatt – visszafelé is elsülhet. Nyilván ezért egyezett meg Kaníkkal, hogy húzzon el a kormányból. A távozó miniszter skalpját tehát nem az ellenzék szerezte meg, ami kétségkívül fiaskó. Ez lehet az oka annak, hogy Simon Zsolttal kapcsolatban mostan egy már egyszer odakozmált ételt felmelegítettek.Azt a 2003-ban megítélt, alanyi igénylés – nem pályázat(!) – alapján járó kb. nyolcmilliós mezőgazdasági támogatást, amelyet Simon egykori mezőgazdasági cége kapott, tegyük hozzá, néhány ezer(!) további mezőgazdasági kis- és nagyüzemmel együtt. Miután a cég képviselői, annak rendje-módja szerint, igényelték azt az illetékes rimaszombati, azaz regionális hivatalnál. Mivel a szóban forgó cég igénylése is megfelelt a feltételeknek, megkapta a pénzt. Ekkor vették először célkeresztbe Simont az ellenzéki „lövészek”. Ennek folyománya volt aztán, hogy még az Állami Számvevőszék is vizsgálódott az ügyben. Ficóék és Mečarék pechjére, mindent a legnagyobb rendben talált a szupervízió, így hamvába holt a támadás terve. Simon tevékenysége ráadásul egyáltalán nem hasonlítható Kaníkéhoz, ugyanis egyértelmű, hogy a mezőgazdasági támogatások mennyiségét és a rugalmasságát tekintve, soha még nem álltak ilyen jól a mezőgazdasági üzemek, mint most. Legalább is viszonylag, hiszen a pénzből nyilvánvalóan soha, senkinek, semmi nem elég. Ennek ellenére a földművelésügyi minisztériumban termelődött a legkevesebb probléma mostanában...

Egy politikai kampány viszont csak részben ésszerű, lévén, nagyrészt az érzelmekre épül és irányul. Érthető hát, hogy egyszerre csak Simont nézték ki pofozógépnek a hiperaktív Ficóék. Nem számít nekik az sem, hogy egy sikerágazatot vezet. Pláne az előző választási ciklus posztkommunista irányításához képest! Simon ugyanis a Magyar Koalíció Pártja embere, tehát magyar... E tény ebben az országban, különösen, ha megindul választási harc, sajnos még mindig adunak számít – bizonyos politikusok körében!