Magyar jelnyelv Szlovákiában?

Helga Stevens, egy siket EP-képviselőnő szervezett konferenciát: Többnyelvűség és egyéni jogok az EU-ban: a jelnyelvek szerepe címmel. Nyolcszáz résztvevő volt, európai siket szervezetek képviselői, nyelvészek és természetesen a parlamenti képviselő kollégák. Az óriási ülésteremben a történelem során először zajlott szinkrontolmácsolás jelnyelveken is. Aki nem látott még ilyet – és igazából ilyet még senki nem láthatott –, meglepődött, hogy milyen jól működik a dolog. A siket résztvevők az általuk ismert nyelv szerint ültek csoportokban, előttük, egy széken állva, a jeltolmács. Természetesen nem zavarták egymást, mint a beszélő tolmácsok. Egymástól pár méterre sorakoztak, mintha egy koncerten több karmester lenne – nagyon praktikus, és valahogy nagyon esztétikus volt egyszerre. Az erkélyről láttam mind a 24 szinkrontolmács fülkéjét és a 31 jeltolmácsot. Soha életemben nem láttam még ennyi nyelvet egyszerre használatban – egészen megható volt. Nem a bábeli zűrzavar uralkodott el a teremben, hanem a harmónia.

A vitához hozzászólt egy siket magyar nyelvész, Romanek Péter Zalán, akivel pár hónapja találkoztam a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetben, ahol a pozsonyi többnyelvűségről tartottam előadást. Az intézetben teljesen természetes, hogy az előadásokat magyar jelnyelven tolmácsolják, hiszen több siket munkatársuk van. A JelEsély projekten dolgoznak, amely a magyar jelnyelv és a siket közösség jelnyelvhasználatának kutatásával és feltárásával foglalkozik, a jelnyelvi, illetve kétnyelvű (jelnyelven és magyar nyelven történő) oktatás megalapozása és támogatása érdekében. Az előadásom után Romanek Péter Zalán megkérdezte, van-e olyan térkép Szlovákiáról, amelyen feltüntetik, hogy mely településeken beszélhet magyarul, például a boltban. Mert amikor Szlovákiában járt egy ismerősével, fogalma sem volt, honnan, miből lehet tudni, hogy mikor szólalalhatnak meg magyarul és mikor nem. Jogos kérdés, kicsit magyarázgattam neki a helyzetet, de gondolom, nem igazán tudtam segíteni.

A siket nyelvészekkel, siket közösséggel való néhány találkozásom sok kérdést ébresztett bennem. Igen, Európában egyre több országban a siketeket már nyelvi és kulturális kisebbségnek tekintik, nem pedig hallássérült embereknek. Magyarországon is. Szlovákiában még nem. Itt csak most kezdődik a folyamat, a kutatás. De ha a jelnyelvek olyan különbözőek, mint a beszélt nyelvek, mi lesz a szlovákiai magyar siket gyerekekkel? Ha egyszer a szlovák jelnyelv hivatalosan is kisebbségi nyelvvé válik, a magyar jelnyelv is kisebbségi nyelv lehet Szlovákiában? Persze, mondhatják valakik, hogy ez nagyon kevés embert érint. De ha a nyelvi jogokat emberi jogokként ismerjük el, akkor minden ember számít, kivétel nélkül. Még sok munka, és nem csak nyelvészi, vár ránk ezen a téren.