Magányos terror

Aztán jön a rendőrség, elviszi az illetőt, és az élet megy tovább, de aki meghalt, azt már nincs bíró, aki feltámasztaná, legfeljebb az utolsó ítélet napján, de az még messze van. 

Amerikát már évtizedek óta elárasztják az országban közkézen forgó fegyverek. A The Guardian egy 2012-es cikke szerint 1998 és 2012 között hivatalosan 156 577 260 fegyver került civil kézbe, de más becslések ezt a számot inkább 270 000 000-ra becsülik. Az Egyesült Államok hadserege, tokkal-vonóval, tartalékosokkal, nemzeti gárdával alig egymillió fő. A hadsereg kb. egyharmadának van automata tűzfegyvere (szárazföldi erők, tengerészgyalogosok, nemzeti gárda), mert nincs mindenkinek puskája. Tehát durva matekkal is 316-szor lehetne felfegyverezni az amerikai hadsereget azzal a fegyverállománnyal, amely civil kezekben van ma az országban. A Balkánon vagy a Közel-Keleten, ahol szinte minden második-harmadik felnőtt férfira jut legalább egy lőfegyver, ehhez képest fegyverhiány van. 

Az 1791-ben elfogadott második amerikai alkotmánymódosítás szerint az állampolgároknak joguk van saját fegyvert tartani és hordani, amely jogtól nem lehet őket megfosztani. Ez a törvény a 18. századi viszonyokra íródott. 

A vadnyugat eltűnt a naplementében, viszont a fegyverek megmaradtak, sőt, állampolgári jog, hogy az amerikaiak fegyverüket akár nyíltan is viselhetik. Hogy miért? Mert az az általánosan elfogadott vélemény, hogy így nagyobb eséllyel lehet elrettenteni másokat attól, hogy elővegyék saját törvényesen tartott fegyverüket, és mondjuk kirabolják a sarki fűszerest, ha úgy tartja kedvük vagy arra van „szükségük”. Az amerikai fegyverőrület öngerjesztő jellegét viszont eddig a legelvetemültebb fegyverhívők sem látták be. Nem akarnak távolabb látni annál a meggyőződésnél, hogy a személyes fegyver a személyes biztonság sarokköve. 

Talán a Las Vegasban elkövetett mészárlás révén is előtérbe kerülnek azok a hangok, amelyek szerint, ha a koncerten levők – akikre Stephen Paddock, a mészárlás elkövetője fegyverét szegezte – visszalőnek, egész biztos megakadályozhatták volna a tragédiát, legalábbis mérsékelhették volna az áldozatok számát. De ez baromság. 

Stephen Paddock „művére” ugyan ráharapott az utolsókat rúgó Iszlám Állam médiája, de Paddock – az eddigi bizonyítékok és nyomok alapján – egy a magányos őrültek kicsiny, de véreskezű táborából, egy azok közül, akik saját pénzükön, legálisan vettek fegyvert, abból a jogból eredően, amit az alkotmány biztosít nekik. A terrorspirál így tovább csavarodik, mert bár Paddock nem volt tagja egy terrorszervezetnek sem, amit elkövetett, attól terroristává vált. 

Ryšavý Pál