Madarat tolláról

Az ilyen kritika szeretetből fakad, és aki ezen megsértődik, azzal valami nincs rendben. Orbán Viktor a páneurópai piknik huszonötödik évfordulója alkalmából megrendezett e heti sopronpusztai beszélgetése során rendkívül burkoltan a németek szemére vetette, hogy míg negyedszázada a magyarok segítettek a keletnémet menekülteken, Németország, mint baráti állam ezt ma nem értékeli eléggé. Ehhez tudni kell, hogy a páneurópai pikniket 1989. augusztus 19-én tartották Sopron közelében, az osztrák–magyar határon. Fontos része volt a vasfüggöny átvágásának, illetve Németország újraegyesülésének, a Sopronpusztán tartott piknik ugyanis jól jött több mint hatszáz NDK-s állampolgárnak, akik arra használták fel, hogy nyugatra szökjenek. A német külügyi államminiszter, Michael Roth ugyanakkor a páneurópai piknik idei évfordulójával kapcsolatban megjelent beszélgetésében elmondta: az uniós értékekkel megy szembe a magyar kormány, amikor Orbán az illiberális demokráciát és az autoriter országokat tekinti követendő példának. „A barátok között is az őszinte beszéd a szokás, így nyíltan kimondjuk, ha valahol nyomást gyakorolnak a demokráciára, a jogállamra vagy a szabadságra, mint ezt most Magyarországon látjuk” – mondta Roth, megfeledkezve arról, hogy Orbán már nem tudja, mi is az őszinte barátság. Orbánnak ma Moszkvában, Pekingben és Ankarában vannak a cimborái, azon diktátor hajlamú politikai vezetők, akik hozzá hasonló módon látják a világot, olyan demagóg beszédekkel etetve „alattvalóikat”, amelyekben többnyire maguk sem hisznek. „Ez egy szabadságharcos nép, csak a szabadság rendjében érzi magát jól” – kürtölte világgá Orbán a magyarokról az égbekiáltó hazugságot sopronpusztai beszélgetése során. Ha a magyarok valóban a szabadság rendjében éreznék magukat jól, rég vasvillával hajtották volna Moszkváig, Pekingig vagy Ankaráig Orbánt és talpnyalóit, hiszen a szabadságnak és a szabadságot leghatékonyabban biztosító liberális demokráciának Európában ma ők a legnagyobb ellenségei.