Macron megtette tétjeit

Mindezt a saját választási kampánya közepén úgy, hogy hivatalosan még nem jelöltette magát. Ő tehát hivatalosan az elnöki feladataira koncentrál, és a jelöltség halogatásával – meglehetősen okos húzás! – úgy tünteti fel a tevékenységét, mint aki a kampánypolitika felett állva, méltón a francia elnök szerepéhez, a valódi kihívásokra fókuszál. Ügyes kommunikációs stratégia, főleg, amikor a baloldal széttöredezett, sok jelölttel, sok vitával.

A legnagyobb bekészített tűzijáték eredetileg az európai uniós soros elnökség volt, illetve a most áprilisban véget érő, Európa jövőjéről szóló konzultációsorozat. Ez utóbbi kifejezetten Macron nyomására került erre a dátumra. Ennek részben az lehet az oka, hogy Macron szavazótáborát nagyon kevés dolog köti össze, nagyon heterogén, viszont a nem is kicsit euroszkeptikus francia politikai táborok között ez a leginkább EU-párti tömeg. Így megint csak jó húzás az elnök részéről, hogy rengeteg uniós ügyet futtat meg Párizson keresztül ezekben a hónapokban.

A Putyinnal való tárgyalás és az ukrajnai megoldás látványos keresése egy előre nem tervezett lehetőség Macronnak. Az orosz elnökkel tartott sajtótájékoztatója – a kötelező NATO-nyelvezet mellett – hozott néhány oroszbarát francia megjegyzést, ezzel különböztetve meg magát Washingtontól. (Más kérdés, hogy ezt gyengeségnek látja-e Putyin, és külön örülhet a nyugati táboron belüli megosztottságnak…)

Kijevi és berlini látogatása az ukrán–orosz ügyben újabb nemzetközi sajtótájékoztatóra adott neki lehetőséget, emellett az is fontos, hogy úgy tűnik, Putyint vissza tudta terelni a minszki megállapodás irányához. Ha ez őszinte lenne Moszkva részéről, akár komoly utat nyithatna a további egyeztetések felé.

Az EU határain bevezetendő karbonadó egyszerre uniós és zöld téma, a fiatal választók kedvenc elegye, és a franciáktól nem túl távol álló protekcionizmus egyik 21. századi lehetősége. Mindemellett szükséges lépés, ha a szigorodó zöld elvárások közepette meg akarja őrizni az unió a területén működő vállalatok versenyképességét.

A digitális piacra vonatkozó jogszabályok is haladnak az uniós jogalkotás labirintusában. Nem valószínű, hogy ezekről mind végleges megállapodás születik a francia választási kampány végére, de megint csak jól kommunikálható, modernista elemek. Ezekkel a hozzávalókkal tehát egy fiatalabb és uniópárti szavazókra koncentráló kampányt futtat Macron. A kérdés az, hogy Franciaországban 2022-ben elég nagy-e ez a tábor, ha jól mozgósítják. Macron megtette tétjeit, és továbbra is vezet a közvélemény-kutatásokban. Utána két jobboldali jelölt következik, Le Pen és a higgadtabb Pécresse. Nem mindegy tehát, hogy ki jut Macron mellé a második fordulóba, és tud-e majd más jelöltek mögül is szavazókat gyűjteni.