Levél Orbán Viktornak

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Orbán Viktor!

Szeretném Önt nagyon szépen megkérni, hogy ne avatkozzon bele Szlovákia belügyeibe, főleg nem olyan szerencsétlen és buta módon, ahogy azt pénteken a közmédiában tette. Nem csak azért, mert Ön szokott elsőként tiltakozni, ha úgy érzi, külföldről dilettáns módon kommentálják a magyarországi politikai eseményeket. Én sem szoktam kommentálni a magyarországi belpolitikai eseményeket, de most kivételt kell tennem.

Ezt a levelet egy volt diplomata írja, tehát a fogalmazások diplomatikusak, vagy ha úgy tetszik, „politikailag korrektek” lesznek. Túl sok manapság a közbeszédben a vulgarizmus, a maró gúny, a vitriolos szurkapiszkálódás, a tiszteletlenség, a mellébeszélés és a szándékos csúsztatás. Én ilyenekhez nem folyamodom. Őszinte kérdéseket teszek fel, és jószándékú ajánlásokat fogalmazok meg.
 

Sajnos, azzal kell kezdenem, hogy amit Ön pénteken előadott, az még csak nem is dilettáns kommentár, hanem a szomszéd országban történtek célzatos bevonása a magyarországi választási kampányba. Ön nagyon jól tudja, hogy sem Soros Györgynek, sem egyéb „nyugati imperialistáknak” ahhoz, hogy Szlovákiában az emberek fel vannak háborodva és tüntetnek, semmi köze nincs.

Az emberek azért tüntetnek, mert elegük van a korrupciós maffiából, amely a Fico-kormányok alatt befészkelte magát az állami intézményekbe, kilopta a seggük alól a fél országot, és ellehetetlenítette a gyerekeik jövőjét, vagy elűzte őket Szlovákiából. Amikor ez a korrupciós maffia veszélyeztetve érezte a zsákmányát, attól sem riadt vissza, hogy meggyilkoltassa azt a fiatal újságírót, aki a főszereplők leleplezésére készült. Brutális módon a barátnőjét sem kímélték meg a haláltól.
 

Önnek nincs egyetlen jó szava sem, amellyel együttérzését fejezné ki a két meggyilkolt fiatal és hozzátartozóik iránt? Önnek ebben a nehéz pillanatban is csak „sorosozásra” és „migráncsozásra” futja? Kár, mert ezzel vérig sértett százhúszezer békésen tüntető embert. Ahhoz, hogy tisztán lássanak, nincs szükségük Sorosra, de Önre sem. Hiszen ebben az országban élnek, és saját bőrükön tapasztalják naponta a hatalom arroganciáját. Ön megsértett minden szlovákiai becsületes állampolgárt, aki végre egy igazságos jogállamban, félelem nélkül szeretne élni. 

Pozsonyban pénteken 60 ezer ember gyűlt össze a főtéren. Ennyi ember az 1989. novemberi tüntetéseken sem volt. Az Ön állami hírügynöksége csak tízezerről számolt be. Jellemző. De ez most nem lényeges. A tér egyik részét a kismamák foglalták le maguknak. Legalább 200 babakocsis anyuka és apuka jött el kifejezni szolidaritását. Ők sem dőltek be a kormányfő ijesztgetésének, hogy majd Soros-bérencek fognak provokálni és utcaköveket dobálni. Biztonságban érezték magukat a tömeg kellős közepén. Eljöttek, mert a gyereküknek jobb jövőt szeretnének. 
 

Sajnos, Ján Kuciaknak és Martina Kušnírovának már nem lesz gyereke. Pedig éppen esküvőre készültek. Néhány héttel a házasságkötés előtt gyilkolták meg őket. Abban az országban, ahol három éve a volt kommunisták és ateisták az (ál)keresztény-nacionalistákkal szövetkezve alkotmányba emelték a házasság szentségét. Az a politikus kardoskodott leginkább – képmutatóan – az alkotmánymódosítás mellett, aki a saját házasságából bohózatot csinált, mert nyilvánosan barátnőt tart. A hölgy ráadásul kapcsolatot tart fenn maffia-gyanús egyénekkel. Nos, ezek a dolgok haragítják Szlovákia népét, tisztelt miniszterelnök úr, nem Soros György. 

Lehet, hogy Magyarországon sorosozással és migránsozással még (egyszer) lehet választást nyerni. Szlovákiában pillanatnyilag biztos hogy nem. Az emberek többsége ennek nem dől be. Nekem Önnel, tisztelt miniszterelnök úr, egyébként személyesen semmi bajom nincs. Sőt, szívesen idézem vissza azokat a pillanatokat, amikor Ön fiatal demokrataként, 1989 júniusában gyújtó hangú beszédet mondott a Hősök terén, vagy amikor 1992-ben az akkori pártját felvették a Liberális Internacionáléba, és Önt Európa egyik legígéretesebb fiatal politikusaként tisztelték és ünnepelték. Remélem, azért még Ön is emlékszik azokra az időkre. 

PETŐCZ KÁLMÁN