Orbán rémálma

A hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson adott volt egy atombiztos kormánypárti város, ahol 1990 óta minden (parlamenti és polgármester-) választáson tarolt a „jobboldal”. Az elmúlt csaknem két évtizedben fideszes jelölt tarolt, méghozzá javarészt nem más, mint a párt egyik erős embere, Orbán kancelláriaminisztere, Lázár János. Ő 2002 és 2012 között volt Hódmezővásárhely polgármestere, 2002 óta a körzet parlamenti képviselője, 2002-ben és 2010-ben is már az első fordulóban győzött (az akkor még kétfordulós választási rendszerben). A szolgálati luxusajtójára szerelt, a rendőrségi traffipaxokat és radarokat lézerrel blokkoló botránya után csak „Lézer Jani”-ként emlegetett politikus most is aktívan kampányolt pártja jelöltje, Hegedűs Zoltán eddig alpolgármester mellett.

Személyesen beszállt a kampányba Orbán Viktor is, és megvolt a Fidesz–KDNP-től megszokott minden jellegzetesség: óriási médiafölény, hatalmas pénzforrások, lejárató kampány (név szerint támadták szórólapokon az ellenzéki jelölt támogatóit), migránsozás (mecsetépítéssel való riogatás), sőt, még a helyi katolikus plébános is beszállt kampányolni – a vasárnapi mise végén buzdította a híveket a Fidesz-jelölt támogatására. A dolog pikantériája, hogy az összellenzéki támogatottságú, független Márki-Zay Péter ellen kampányoltak így, aki nem mellesleg éppen a hódmezővásárhelyi plébánia világi vezetője, hithű katolikus, hétgyerekes családapa, egyben kiábrándult volt fideszes…

Óriási meglepetés, hogy a teljes fegyverarzenál mit sem ért, Hegedűs Zoltán simán, 15 százalékpontnyi szavazatkülönbséggel elbukta a választást, Márki-Zay 57,5:41,6 arányban nyert. A kormánypártnak ugyan sikerült mozgósítania és elvinnie a korábbi választásokon rá szavazó híveket, csakhogy időközi választásokhoz képest nagyon magas (60% feletti) volt a részvételi arány. Tehát a Fidesz ellen szavazók még többen mentek el, mert valószínűleg elegük van Orbánékból. A fő motiváció tehát a hatalom szimbolikus büntetése lehetett, a vállalható múltú közös jelölt megadta erre az esélyt, és a „ballibsi büntetőket” nem érdekelte a jelölt konzervatív, vallásos beállítottsága, meg az sem, hogy a Jobbik is támogatja. A jobbikos szavazókat meg az nem, hogy a szocik és Gyurcsányék is Márki-Zay mögé álltak. Egyszerűen le akartak keverni egy jókora pofont Orbánéknak. És a nem is burkolt fideszes fenyegetőzések (fejlesztési pénzek megvonása) sem tántorították el a város lakosságát. Röviden: a legnagyobb fideszes rémálom valósult meg helyi szinten. Nem csoda, hogy a kormánypárt igyekszik bagatellizálni a helyzetet, attól retteg, hogy országos szinten is ugyanez történhet.

Idáig is voltak erre utaló jelek, tény, hogy a Fidesz elbukta mind a három időközi országgyűlési választást (Újpest, Veszprém, Tapolca), de országos szinten korántsem volt kormányváltó hangulat. Most azonban az elégedetlen választók megérezhetik a lehetőséget. Bár a legtöbb egyéni választókörzetben biztosan nem lesz összellenzéki együttműködés meg Márki-Zayhoz hasonló független jelölt sem, de erre nincs is feltétlenül szükség. Ha a Fidesz az egyik atombiztos körzetében is nagy fölénnyel verhető, akkor erre sok másik körzetben is nagy esély van, ha a Fidesz-ellenes tábor választói tömegesen járulnak az urnákhoz április 8-án és nagy számban szavaznak (ha kell, átszavaznak) a legesélyesebb ellenzéki jelöltre. Kérdés, lesz-e elég ilyen választó és jelölt az országos győzelemhez. Jelenleg még mindig az a valószínűbb, hogy nem, és újra a Fidesz lesz a befutó, az ellenzék esélyei azonban most némileg nőttek. Ez felvet persze egy sor kérdést, például a sokrétű ellenzék kormányzási képességéről, de erről (hely híján) később.