Lerághatatlan csont

Ha végigmegyünk az említett községen, munkásoknak nyoma alig, legfeljebb a koordinátorokkal találkozhatunk, akiknek három dolguk van. Egyrészt elvégzik mind a 400 aktivációs munkásra kirótt feladatot, másrészt árgus szemmel lesik az esetleg felbukkanó ellenőröket, s ilyenkor a talicskában elrejtett szerszámot vagy nejlonzsákot gyorsan egy-egy, a közelben vagy otthon lebzselő munkás kezébe adják. De mivel ezek többnyire Bécsben „újságot árulnak”, míg az ellenőrök az általuk kitermelt papírtengerben fuldokolnak, a koordinátorok legfontosabb feladata, hogy a hónap végén végigjárják a falut, s begyűjtsék az aláírásokat, hogy a havi munka becsületes elvégzését igazoló névsort idejében le tudják adni a munkaügyi hivatalnak. Ahogy egyik ismerősöm elárulja, még a bécsi betevő nélkül is tiszta haszon aktivációs munkásnak lenni. Munka semmi, szabad idő dögivel, a havi bevétel majdnem annyi, mint a minimálbér.

Persze, nem állítjuk, hogy a hivatal csak lebzseléssel tölti az idejét. Tavaly egy másik községben egy polgári társulás segítségével EU-s pénzekből számítógépes tanfolyamot hirdettek többnyire írástudatlan embereknek. Tették mindezt alig 300 ezer euróból (utánanéztem). A végeredményre hivatalos volt a sajtó is, de a beígért prezentáció elmaradt, mivel a szervezők nem bíztak meg a klienseikben. Helyette mindenki kapott egy-egy szendvicset.

Emellett különböző tanfolyamokat is szerveznek tartósan munkanélkülieknek, sőt a frissen érettségizettek féléves gyakorlaton is részt vehetnek. Mi is felvettünk egy ilyen frissen érettségizett fiatalembert, akinek a betanítása hosszú heteket vett igénybe. De nem csalódtunk benne, mert a végére egészen belejött. Most már ismét otthon ül, 25 éves koráig minimális bevétel nélkül. A szerződését ugyanis nem lehet meghosszabbítani. De van, aki többnyire feketén dolgozó építőmunkásként pár éve vállalkozásba szeretett volna fogni. Akkor erre nem nyílt lehetőség, a hivatal elküldte kőfaragó gyorstalpalóra. Idővel a környéken az összes kőbánya bezárt, bár bizonyítványt kapott, kőfaragás híján maradt a feketézés az építőiparban. Mit ad isten, nemrég értesítést hozott a posta, hogy azonnal végezze el a vállalkozói tanfolyamot. Lelépve az állványról nyakkendőt kötött, a felesége aktatáskát vett a tavaly a kormány által megemelt egészségügyi nővéri fizetéséből, s ismét beült az iskolapadba. De ki az a hülye, aki 2012-ben az építőiparban még vállalkozásba mer fogni?

Juhász Dósa János