<p>Andrej Danko Új Szónak adott interjúja sok reakciót váltott ki, több pozitív, mint negatív visszhanggal lehetett találkozni. Az SNS elnöke „szóba állt az ellenséggel”, emellett civilizált válaszokat adott, elutasította az iskolabezárásokat, elhatárolta magát a párt korábbi stílusától és bocsánatot kért Ján Slota viselkedéséért.</p>
Lenni magyar barátaim...
Előrelépésről ugyan beszélhetünk, de amellett az interjú szülte reakciókból kiderül, mennyire meghatározza még most is Ján Slota a szlovák nacionalizmusról alkotott képet.
A párt előző elnöke szimbólummá vált. Slota a szlovák nacionalista politikusok kirakatfigurája. Ha elő kell rángatni valakit, aki utálja a magyarokat, mindenki ösztönösen rá gondol, ebből következően káromkodást és éles kirohanásokat vár a nacionalista politikusoktól – ha ez elmarad, azt már hajlamos pozitívumként értékelni.
A nemzetiségi témára Danko ugyanannyira ellentmondásosan tekint, mint a szlovák politikai elit, az pedig csak a sajátos szlovákiai magyar viszonyoknak köszönhető, hogy egy hasonló civilizált megnyilvánulás egyenesen baráti gesztusként ivódik be a köztudatba.
Danko konkrétan nem ígért sokat. Slota életművétől elhatárolódni nem lehet probléma, hiszen a szlovák választók körében is sokat ártott az SNS imázsának. A kisiskolák megtartásától sem kell elhatárolódnia az SNS-nek – a szlovák intézmények is megmaradnak délen és tárt kapukkal várják a magyar gyerekeket is, különösen, ha a magyar intézmények tekintélye és jelentősége tovább erodálódik. A megélhetési problémák megértése, az empátia pedig szép dolog, de a szlovák állam utóbbi két évtizede pont arról szólt, hogy a déli régiók gazdasági fejlesztését elhanyagolták az északi országrész javára, a kiút pedig továbbra sem látszik. Az autonómia kérdése nem jöhet szóba, a kisebbségi alap létrehozása pénzügyileg nem tétel, a nyelvi kérdéseket illetően pedig Danko szerint a kisebbségeknek továbbra is illene tudniuk, hol a helyük és milyen határokat nem léphetnek át.
Végül pedig marad egyfajta abszolút gesztusként az, amit minden szlovák politikus előhoz, ha magyar témákról beszél – a magyar barátok, ismerősök. Ha valaki emellé megtanult pár magyar szót és el is gügyögi, akkor végképp nyert ügye van, hiszen ezzel bizonyította, hogy a kisebbség nagy barátja (a sorok szerzőjével megesett, hogy egy magas rangú szlovák diplomata magyarszidó monológja végén az imént leírt sablon alapján mentegette magát, amikor közölték vele, hogy a társaságban magyarok is vannak). Mégis, sokszor mindez éppen elég. Hiszen ha valaki beszélt már élő magyarral, rossz ember nem lehet. Ugye?
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.