Lenni magyar barátaim...

<p>Andrej Danko Új Szónak adott interjúja sok reakciót váltott ki, több pozitív, mint negatív visszhanggal lehetett találkozni. Az SNS elnöke &bdquo;szóba állt az ellenséggel&rdquo;, emellett civilizált válaszokat adott, elutasította az iskolabezárásokat, elhatárolta magát a párt korábbi stílusától és bocsánatot kért Ján Slota viselkedéséért.</p>

Előrelépésről ugyan beszélhetünk, de amellett az interjú szülte reakciókból kiderül, mennyire meghatározza még most is Ján Slota a szlovák nacionalizmusról alkotott képet. 

A párt előző elnöke szimbólummá vált. Slota a szlovák nacionalista politikusok kirakatfigurája. Ha elő kell rángatni valakit, aki utálja a magyarokat, mindenki ösztönösen rá gondol, ebből következően káromkodást és éles kirohanásokat vár a nacionalista politikusoktól – ha ez elmarad, azt már hajlamos pozitívumként értékelni. 

A nemzetiségi témára Danko ugyanannyira ellentmondásosan tekint, mint a szlovák politikai elit, az pedig csak a sajátos szlovákiai magyar viszonyoknak köszönhető, hogy egy hasonló civilizált megnyilvánulás egyenesen baráti gesztusként ivódik be a köztudatba. 

Danko konkrétan nem ígért sokat. Slota életművétől elhatárolódni nem lehet probléma, hiszen a szlovák választók körében is sokat ártott az SNS imázsának. A kisiskolák megtartásától sem kell elhatárolódnia az SNS-nek – a szlovák intézmények is megmaradnak délen és tárt kapukkal várják a magyar gyerekeket is, különösen, ha a magyar intézmények tekintélye és jelentősége tovább erodálódik. A megélhetési problémák megértése, az empátia pedig szép dolog, de a szlovák állam utóbbi két évtizede pont arról szólt, hogy a déli régiók gazdasági fejlesztését elhanyagolták az északi országrész javára, a kiút pedig továbbra sem látszik. Az autonómia kérdése nem jöhet szóba, a kisebbségi alap létrehozása pénzügyileg nem tétel, a nyelvi kérdéseket illetően pedig Danko szerint a kisebbségeknek továbbra is illene tudniuk, hol a helyük és milyen határokat nem léphetnek át. 

Végül pedig marad egyfajta abszolút gesztusként az, amit minden szlovák politikus előhoz, ha magyar témákról beszél – a magyar barátok, ismerősök. Ha valaki emellé megtanult pár magyar szót és el is gügyögi, akkor végképp nyert ügye van, hiszen ezzel bizonyította, hogy a kisebbség nagy barátja (a sorok szerzőjével megesett, hogy egy magas rangú szlovák diplomata magyarszidó monológja végén az imént leírt sablon alapján mentegette magát, amikor közölték vele, hogy a társaságban magyarok is vannak). Mégis, sokszor mindez éppen elég. Hiszen ha valaki beszélt már élő magyarral, rossz ember nem lehet. Ugye? 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?