Lehet más az állam?

Előbb Zuzana Hlávková, majd Pavol Szalai emelt szót a túlárazott állami megrendelések ellen, és már nem is dolgoznak a külügyben.

A belügyminisztériumban dolgozó Filip Mónika köztisztviselői viszonyokról szóló nyílt levele és a sajtóban való megszólalása komolyabb visszhang nélkül maradt, pedig egy szlovákiai magyar állami alkalmazott fogalmazta meg a véleményét az uralkodó állapotokról.

Hlávková, Szalai és a Transparency International most új projektbe fog, ami az előzmények ismeretében és az árokásó politikán szocializálódva meglepőnek tűnik, ugyanakkor logikus elgondolás: megpróbálnák a fiatal és ügyes munkavállalókat arra ösztönözni, hogy dolgozzanak az államnak, tegyék jobbá a közigazgatást ahelyett, hogy minél messzebbre menekülnek még a közigazgatás környékéről is. Jobban belegondolva ez lenne a botrányok lényege – nem „csak” megfogalmazni egy problémát, rámutatni a felelősökre, hanem ténylegesen is változtatni a fennálló gyakorlaton és jobbá tenni egy-egy szervezet, testület működését.

A legtöbb botránynak van egy sajnálatos mellékhatása, rossz mértékben adagolva egyenesen reménytelennek festi le a helyzetet. Hasonló helyzetbe kerültek a sztrájkoló tanárok – olyan sokat beszélünk az oktatásügy gondjairól, hogy a külső szemlélők sokszor nem megoldásra váró problémának tekintik, hanem reménytelen romhalmaznak. A jogos tiltakozások következményként a fiatalok körében a tanári szakma presztízse és az arról alkotott kép is sokkal alacsonyabb, mint amilyen a valóságban. Márpedig elsősorban arra van szükség, hogy friss, tettrekész szereplők lépjenek be a rendszerbe és belülről újítsák meg.

Hasonló a helyzet több más területen is, az egészségügyben, a szociális munkával vagy a bürokráciával. Az állami tisztviselőkről nem csak azt kell megállapítanunk, hogy rosszul végzik a munkájukat, kiindulási pontokra is szükség van ahhoz, miként lehetne változtatni a dolgokon, megreformálni a rosszul működő intézményeket. Ahhoz, hogy az állam jól működjön, emberileg és szakmailag is perspektívát és lehetőséget kell nyújtani azoknak, akik az adott területen szeretnének boldogulni. Azaz pont úgy kellene működnie az állami intézmények szerkezetének, mint egy jó munkahelyen – márpedig ilyenből sincs sok. Hasonló kezdeményezések hiányában az államot érintő kritikák nem jutnak túl a céltalan panaszkodás szintjén, nem látszik a kiút a jelenlegi helyzetből.