Légy jó rossz fájrontig!

A főnök ugyanis szereti hallgatni a saját hangját, ezért hetente kétszer zárás utáni értekezletet tart. Erik megértette az instrukciót, teljes erőből csapkodta egymásra az építőkockákat az előtérben ad hoc kialakított, fantáziátlan gyereksarokban. Nyikorgatta a széket, kopogott az ablaküvegen, ha korabeli gyereket látott odakint, szóval zajos volt, ahogy kell.

Négykor hozta el a mama az oviból, hivatalosan ötig kellett kibírnia a bankban, mert apu még később járt haza. A stratégia általában működött, a főnök viszonylag hamar megunta a kissrác hangoskodását és szélnek eresztette a társaságot. Eriket a cégnél mindenki imádta ezért, szinte már hiányolták, ha nem volt ott az értekezletek alatt.

Való-e a gyerek a munkahelyre? Jogában áll-e a szülőnek bevinni őt, ha nem talál más megoldást? Gonosz és szívtelen-e az a munkáltató, aki kerek perec kijelenti, hogy nem akar kiskorúakat látni az irodában/műhelyben/boltban? Ezek a kérdések rezonáltak a héten kis hazánkban, miután egy parlamenti képviselő(nő), a gyermeket váró Lucia Nicholsonová megpiszkálta a felszínt.

Vizsgáljuk meg a dolgot valamennyi érintett szemszögéből, kezdve Erikkel. Neki nyilván unalmas ott ücsörögnie a mama munkahelyén. De ha például használhatóbb, szebb gyereksarkot alakítottak volna ki – az ilyesmi nem is annyira az anyagiakon, mint inkább a felnőttek kreativitásán múlik –, akkor szívesebben elmolyolt volna ott. Persze, ne feledjük, hogy gyerekeinket az életre neveljük, és a mostoha körülményeknek köszönhetően Erik már ötévesen megtanulhatta, hogy az élet nem habos torta, ám apró cselekkel alakíthatjuk úgy a dolgokat, hogy számunkra kedvező eredményt érjünk el, vagyis hamarabb hazamehessünk.

A mama szempontjait felesleges hosszasan elemezni, egyszerűen nem tudta hová tenni a kissrácot egy órán keresztül. Ennyi időre nehéz bébiszittert találni, ráadásul eléggé abszurd lenne, ha azért kellene másnak fizetnie, hogy ő tovább dolgozhasson.

A főnök pedig talán tudatosította, milyen nehéz dolguk van a kisgyerekes anyáknak, ha a munkahelyükön is jól szeretnének teljesíteni, nem csak odahaza. És hogy ehhez neki kell megteremtenie a feltételeket, ha elégedett a szóban forgó munkaerővel. Márpedig a mama a bankfiók egyik legjobb szakembere, ha úgy tetszik, nélkülözhetetlen. Megérdemli, hogy a fiának kellemes körülményeket teremtsenek, ha már úgy alakult, hogy bizonyos időt neki is „munkában” kell töltenie.