Gyereksarok

Politikai színpadunk kész show-műsor. Itt van például a „Petrík mama esete a gonosz ajtónállókkal”, ami a kettős, azaz anyai és politikusi feladatának végzésében akadályoztatott szerencsétlen nő drámájaként van feltüntetve, de szerencsés a végkifejlet, hiszen lesz a parlamentben gyereksarok, méghozzá a tisztelt ház azon további tagjának irodájában, aki most épp állapotos, de majd ha eljön az idő, szintén gyerekestől tervezi a munkahelyére való bejárást. Ez az egész olyan aranyos, hogy szinte émelyítő. Pláne, hogy a mamának nem ez az első színészi teljesítménye. Kezdődött azzal, hogy a lelkiismeretére hivatkozva kilépett a pártból, amelynek köszönhetően – politikailag ismeretlen arcként – bejutott a parlamentbe. A fennálló szabályok értelmében ez jogában állt, s talán még tapsoltam is volna neki, ha nemcsak a pártnak, hanem a parlamentnek is búcsút mond. Úgy gondolom ugyanis, hogy könnyű úgymond tisztességesnek mutatkozni, ha közben tudom, hogy semmit sem vesztek. Nagyon kíváncsi lennék, hogy a választások után a pártjaiktól hirtelen „függetlenedő” képviselők akkor is megtették volna-e ezt a lépést, ha ez azzal járna, hogy a parlamenti széküket is elveszítik... Mert ha nem (amit persze nem tudhatunk, és soha nem is fogunk megtudni), akkor lehet, hogy az egész csak egyszerű populizmus.

Az, hogy lesz a parlamentben gyerekszoba, nagyjából annyira fontos, mintha edzőtermet, vasárnap is üzemelő kisboltot vagy biciklimegőrzőt nyitnának ott: vagyis semennyire. A parlamenti mamákon kívül ugyanis senki más érdekeit nem szolgálja. És nem is viszi előre. De hát végül is miért ne legyen nekik pelenkázópultjuk, pár euró az, több is veszett már itt. Nem is ezzel van bajom, utóvégre kétgyerekes anya vagyok. De épp azért, mert az vagyok, egy gondolat bánt engemet. Anyának lenni egész asszonyt kíván. Ezért vannak az anyák a csecsemőikkel anyasági – úgynevezett – szabadságon. S azért nem hurcolásszák picinyeiket a munkahelyükre, mert ez idő tájt nem dolgoznak. Merthogy a munkahely is, jogosan, teljes embert kíván. És akárhogy is számolunk, egyszerre egy ember nem lehet két teljes ember, még akkor sem, ha nő. Vagyis nekem nyolc, ha egy képviselőnőnek gyereke születik, de az már nem, ha közben a parlamentben is jelen akar lenni, méghozzá úgy, hogy elvárja, respektáljuk, hogy ő anya. Mert tartok tőle, bármilyen ügyes, nem tud kellőképpen foglalkozni a választópolgárok ügyeivel, márpedig ezért fizetjük.

Persze értem én, hogy jobb a képviselői fizetés, mint a gyed. De ha valaki anya akar lenni... Ha meg képviselő akar lenni, akkor azzal foglalkozzon, ami fontos. Soroljuk?