(L)ególand

Intézményrendszerünket kezdettől a kényszer szülte. Az első világháború után Trianon, a második után a kommunizmus, 98-ban pedig a mečiarizmus kényszere határozta meg a politikai képviseletet. Ma pedig már a kényelemé, hiszen kényszer már nincs. Ez az egyetlen magyarázata annak, miért létezik a Magyar Koalició Pártja tíz évvel a három politikai szubjektum egy pártba tömörülése után. A szlovákiai magyar ténylegesen jobbal él az EU-ban, mint minden eddigi más rendszerben. Ez akkor is számít, amikor a Fico–Slota virulens duó szinte soha nem látott vehemenciával lép fel az eddigi „status quo” ellen. Kapóra jön azonban ez az MKP-nak, hiszen ha van status quo, nincs probléma.

Márpedig mi a kis status quónk bizony jócskán elavult. A mi boldogulásunk a szülőföldön egyre jobban kötődik az országhoz, mint a leszakadóban levő Kárpát-medencéhez. Tessék felébredni, felvidéki identitás nincs. Van viszont szlovákiai magyarság és annak évtizedekre visszanyúló szocializációja, melynek nagy része a hatvanas–nyolcvanas években folyt. A kommunista Csehszlovákia által felépített kisebbségi intézményrendszer pedig a mai történéseket is meghatározza. A fiatal nemzedék azonban már más szocializációs sémában nevelkedett – olyanban, ahol Szlovákia a miénk is és az MKP nem az egyetlen. Ott van a szlovákiai magyar bélyeg a 89-es rendszerváltáson és főleg a mečiarizmus elleni küzdelemben. Ez a kettős identitás egy igazi (szlovákiai) kettős kereszt. Ám ha ezt nem vállaljuk, nincs sikersztori, marad a szembenállás és a siránkozás politikája.

Szlovákia európai integrációja határtalanná tette lehetőségeinket. A szlovákiai magyarság azonban az egypártrendszer dilettantizmusától szenved. A Bugár Béla által remekül megformált „szerethető magyar paraszt?figura” tett bennünket (a Pozsonyban eladott csallóközi paradicsom mellett) „politikailag kor?rektté” országszerte. Nem is tettünk le nagyon mást az asztalra: Csáky Pál miniszterelnök-helyettesként nyolc évig sugallta azt, hogy nem vagyunk profik. Kollektív bűnösség újrafogalmazva.

Ezért a mostani helyzet nem véletlen. Ez van a rendszerbe építve – a politikacsinálás régóta halott, éljen az egó. Ám a Csáky- vagy Bugár-kérdés felesleges, mivel a szlovákiai magyar politikai döntéshozók (bocsánat, politikusok) túlnyomó része a rendszerváltás óta ott sütögeti pecsenyéjét a pártfolyosókon. Helyi és regionális politikusaink pedig az ő rendszerükben nevelkedtek. Ha be akarsz lépni, üvölts velünk. Igazi (l)ególand.

Miután az MKP kikerült a kormányból, értelemszerűen jött Bugár leváltása. Ám ezzel együtt semmilyen más paradigma nem fogalmazódott meg. Bár társadalmi szinten még őrzi hatását a Bugár által grundolt „László Komárom”-effektus, az új hatalom arroganciájával szemben kőkemény profizmus kell, nem bugizás vagy éppen a Csáky-féle improvizáció. De Bugárnak azért lehet szobrot állítani az MKP-székházban, mert legalább eddig leplezni tudta a párt politikai és társadalmi tehetetlenségét.

Pedig az annyit hangoztatott (belső) autonómia mint integrációs modell elérhető, még ha abból főzünk is, amink van. Társadalmi (vagyis szlovákiai), közösségi (szlovákiai magyar) és regionális-európai szinten kellene emészthetőt főzni. Társadalmi szinten végre meg kéne fogalmazni a szlovákiai magyar igényeket, és ezekhez kell a politikai struktúrát igazítani. A cél nem lehet más, mint a szlovákiai magyar régiók gazdasági felvirágoztatása és integrációja.

Ezt nem egy még távolról sem megfogalmazott autonómia lebegtetése, hanem a helyi és regionális intézményrendszer erősítése és a magántőke bevonása jelentené. Mindehhez elsősorban helyi (egyre több ilyen van és érdekes módon elsősorban az MKP helyi csoportjaival hadakoznak) hálózatok, vagy, urambocsá, lobbik fejlesztése vezethetne. A hagyományos regionális fejlődést (Észak-Magyarországgal együtt) szintén nem a párt, hanem a gazdasági erővonalak határozzák meg, illetve az ezekhez való idomulás. Pontosan úgy, ahogy ezt nemegy önkormányzatunk önerőből, csinálja is. Ehhez kellene igazodni egy új menedzserállománnyal az MKP-nak is. Olyan külsősöket kellene behozni, akik érdekeltek a sikerben, a gazdasági-politikai hálózatok építésében, a tőkebevitelben, a modernizációban. Európai szinten pedig egy ütőképes politikai lobbit kell kiépíteni. Európai parlamenti képviselőink fő energiája ne a helyi politikusaink európai utaztatása legyen, hanem a profi hálózatépítés, amely nem csak a kereszténydemokrata frakció gatyamadzagján való kizárólagos lógás. Ami pedig a közösségi politikát illeti, abból az MKP – és a magyarországi politika – úgy teremthet versenyhelyzetet, hogy kivonul belőle, utat nyitva társadalmi szervezeteink professzionális menedzselése előtt. Ez lehetne az első lépések egyike a szlovákiai magyar közösségi versenyhelyzet felé.

A mi halunk feje jócskán bűzlik – de tőlünk. A szlovákiai magyarságnak nem szabad az MKP-ra várnia, hanem kívülről, a civil társadalomnak kell kezdeményeznie. Nem boszorkányság ez – kapacitás, menedzsment és integritás a hozzávalók. A modern kor követelményeinek és a szlovákiai magyarság megváltozott érdekeinek megfelelően a civil hálózatok jelenthetnék a közösségi aktivitás és a politikai versenyhelyzet alapját. Ennek az alapjait már lerakták, legfrissebb példája a szépen szaporuló szlovákiai magyar (on-line) média. További fejlődéshez azonban még több nyomás szükségeltetik az MKP-ra, még több (emberi és anyagi) erőforrás összpontosítása a civil szférában, illetve a meglevő állami (szlovák és magyarországi) pénzek megfelelő felhasználása. Ehhez kéne egy kicsi, de modern politikai párt és képviselet, amely valóban a közösség érdekében és nem arra rátelepedve tevékenykedik. Nem „mene?dzseli” a rendszert, hanem csak támogatja kívülről a tőke (kapcsolati, pénzügyi stb.) és források (emberi, pénzügyi stb.) minden lehetséges formájával, valamint képes felhasználni és képviselni azt országos szinten.

Sajnos, egyelőre nem úgy tűnik, hogy van olyan ember a pártban, aki a korszerűsítésre törekedne, az MKP-ban a véleményt azután fogalmazzák meg a többiek, amikor a pártelit már kialakította. Amikor egy étterem van csődközelben, akkor vagy pályázatot írnak az új felelős vezető (roma nyelven gór spekulanygya) személyére, vagy legalább vesznek egy újat a piacon. Még több kivárás és kizárás(ok?) csupán a pártot erodálják tovább. Demokrácia már elég régóta van, pár hónap múlva itt az euró.

Méltó képviselet ebben a formában nem kell félnetek jó lesz. A kettős identitásukban izmosodó, lenézett törzsvendégek egymás után inthetnek be, megunván a banánt. De tiltakozni nem elég. Több helyi kocsmára, több törzsvendégre van szükség. Együtt csak összerakjuk és ennél csak jobban...