Legalább tárgyaltak

A NATO–orosz dialógust a hidegháború után folyamatosan építették, számtalan területen volt együttműködés, még közös fellépés is, például a tengeri kalózkodás és más nemzetközi fenyegetésekkel szemben. Mindez megtört 2014 nyarán, amikor Oroszország annektálta a Krím-félszigetet, megsértve Ukrajna szuverenitását és a nemzetközi jogot. Azóta most először ültek le a felek. Ez már megint hidegháborús hangulat: nem azért ülnek le, hogy tartós megoldást találjanak – tudják, hogy erre most nincs esély. Azért tárgyalnak, hogy a további eszkalációt, az erőszak elharapózását elkerüljük. Ez olyasmi, mint annak idején a Moszkva–Washington forródrót: legalább az atomháború veszélyét csökkentsük azzal, hogy közvetlen kapcsolat van a két elnök között.

Miért aktuális a találkozó? Az orosz harci gépek évek óta röpködnek az európai nemzetközi légtérben, gyakran kikapcsolt azonosítóval, akár az utasszállítást is veszélyeztetve. Legutóbb múlt héten az amerikai haditengerészet USS Donald Cook rombolóhajóját provokálták a Balti-tengeren, és egy amerikai felderítő repülőt – nemzetközi légtérben – is veszélyesen megközelített egy orosz harci gép. Emellett számtalan esetben szimuláltak támadást polgári vagy katonai célpontok ellen az orosz erők, legyen szó akár egy dán szigeten levő táborról vagy hadihajókról. Az ilyen akciók azért különösen veszélyesek, mert bármikor bekövetkezhet, hogy valamelyik fél éles támadásként értelmezi, vagy egy hiba miatt jogosan látja annak a gyakorlatot. Egy ilyen incidensnek mindenkit érintő, súlyos következményei lennének, miközben az információs háború és kiberháború már javában dúl.

Már azt is eredményként lehetne elkönyvelni, ha valóban csökkenne a katonai tevékenységek miatti kockázat. Az is egyértelmű, hogy Moszkva nagyon érzékeny az amerikai és NATO-erők kelet-európai jelenlétére, különösen a Balti-államok és Kalinyingrád környékén. De senki sem meri megtörni a defenzív fegyverkezési hullámot, mert attól fél, a másik kihasználja azt. Ez pedig óriási bizalmatlanságról árulkodik, amelyet csak megerősít a szövetségeseink területén folyó napi orosz dezinformációs kampány. Ebben a légkörben nehéz elképzelni, hogy a NATO tegye meg az első, bizalomépítő lépést, különösen a Krím után. Ez Moszkvára vár – és egyelőre úgy tűnik, sokáig várat magára.