Láthatatlan gyilkosok

Azt mondja erre a professzor, aki a statisztikai-matematikai módszerek elismert tudora és lánglelkű alkalmazója, hogy statisztikák ide vagy oda, szerinte nem a cigaretta okozza ezeket a megbetegedéseket, hanem a gyárfüst és a kipufogógázok. Igen, ezek is, meg a dohányzás is, válaszoltunk, jól megnyomva az is szócskát, de kötötte az ebet a karóhoz, hogy a dohányzás szerinte akkor is csak két százalékban játszik szerepet, a többi a füst meg a gáz. Aztán befejeztük, mert kiment rágyújtani. Ez a példa is jelzi, milyen nehéz egy tudósnak objektívnek maradni olyankor, amikor a kutatott jelenséghez szubjektív módon erősen kötődik. De most nem is ezért említem ezt a sztorit, hanem mert olvastam egy cikket, amely alátámasztja a professzor elméletét, hogy a környezetszennyezés talán még nagyobb mértékben ássa alá az egészségünket, mint gondoltuk.

A dízelmotorról van szó. Ezt nemcsak teherautók, mozdonyok, buszok, hajók és tengeralattjárók meghajtására alkalmazzák, hanem személygépkocsikban is, mert a gázolaj olcsóbb, mint a benzin. Minden autó bocsát ki kipufogógázt, de a dízelmotor ráadásul olyan láthatatlan, ultrafinom részecskéket is, amelyek bizonyítottan rákot, infarktust, agyvérzést okozhatnak. Ezért a dízelmotornak kötelezően van egy szűrője, amely felfogja ezeket a gyilkos részecskéket. A szűrő öntisztulásához szükséges, hogy az autó hetente legalább egyszer hosszabb utat tegyen meg, ellenkező esetben, például a városi közlekedésben eldugul, és ki kell cserélni, ami több ezer euróba kerülhet. A találékony homo sapiens erre mit csinál? A szervizben leszedeti a szűrőt, és vígan autózik tovább, szűrő nélkül, magát is mérgezve. A cikkben szereplő autószerelő elmondta, ők figyelmeztetik az embereket erre a veszélyre, de hasztalanul, mert semmilyen hivatalos szerv nem ellenőrzi, hogy van-e az autóban filter. Így a sofőrnek nincs mitől tartania.

Teljesen őrültek vagyunk. Valaki kilyukasztja az emésztőgödröt, hogy megspórolja a szippantást. Valaki spórolásból kiszerelteti a filtert. De arra egyik sem gondol, pedig azért annyira tudatlanok ma már nem vagyunk, hogy a saját emberi környezetünket szennyezzük. Nemcsak a másét, a saját magunkét is. Nemcsak a szomszédé az a talaj meg a víz meg a levegő, hanem mi is azt műveljük, isszuk, lélegezzük. Meg a szeretteink is.

És hogy sírunk, amikor megbetegszenek. Hát még, amikor nincs már segítség.