Last minute törvénygyár

A kérdés csak az: ha röntgenszemeivel észlelte a problémát – mely egyáltalán nem új keletű –, vajon azt nem vette észre, hogy minderről ki tehet? A parlamentbe rendszeresen érkeznek olyan törvénymódosítások, amelyeket az utolsó előtti pillanatban dobnak be a plénumba, s így transzparens társadalmi és parlamenti vita nélkül fogadja el azokat a Smer. Itt ne csak a kormány által gyorsított eljárásban beterjesztett tervezetekre gondoljunk – amikor kedden dönt valamiről Robert Fico, szerdán elfogadja a kormány, csütörtökön pedig már a parlament postázza három, lóhalálában elkövetett és letudott olvasat után a köztársasági elnöknek aláírásra. Ilyen az élelmiszerek áfájával kapcsolatos módosítás is.  Ezt nem tegnap találta ki a kormány, már tavasszal lebegtette, nyár elején bejelentette, ám a konkrétumokkal az utolsó pillanatig vár. A listát csak képviselői módosításként fogják benyújtani, a végszavazás előtt pár perccel. Mindezt egy évente 80 millió eurót jelentő változásról. Akkor, amikor egy képviselőnek a pipacsok nemi életéről szóló törvénymódosításhoz is ki kell kérnie a pénzügyminisztérium állásfoglalását arról, beadványának milyen hatása lesz az államháztartásra, ez több mint slendriánság.  A törvényalkotási folyamatban minden procedúrának megvan a maga értelme. Nem hiába kell a kormánytervezeteket először tárcaközi egyeztetésre küldeni, ennek során ugyanis több tucatnyi minisztériumi szakértő és jogász mellett a szakmai és civil szervezetek, s rajtuk keresztül a széles nyilvánosság is kifejtheti véleményét egy-egy jogi aktusról. Miután a kabinet dönt, a parlamenti képviselők a plénumban és az illetékes szakbizottságokban véleményezhetik az elképzelést. Az egész folyamat ideális esetben – a tervezet bemutatásától az elfogadásáig – fél évet is igénybe vesz, nem véletlenül: így mindenkinek esélye van megismerkedni vele, véleményezni, a szakmai hibák mellett pedig a jogi döccenőket is ki lehet venni a tervezetből, ha van rá politikai akarat. Az áfacsökkentésről szóló módosításnál ezzel megy szembe a kormányzat, érthetetlen módon: előbbutóbb úgyis elő kell állnia a farbával. Ha rossz lesz a javaslat, úgyis megkapják érte a magukét.  Peter Pellegrini szerint ideje lenne komolyan venni a parlament működését, az utolsó pillanatban benyújtott, összegányolt módosításokról pedig le lehetne szokni. Kár, hogy közben saját magát köpi szembe a kormánypárt, gyakorlatilag minden egyes ülésszakon. A jó hír: mivel hamarosan véget ér az aktuális megbízatási időszak, ezek a jelenlegi kormánytöbbség utolsó ilyen dobásai. A rossz hír: jövő márciusban valószínűleg ugyanezek az arcok alakítanak egy–két jobboldali párt bevonásával kormányt, tehát nem sokat fog javulni a helyzet. A még rosszabb hír: nem új jelenségről van szó, a jobboldali koalíciós kormányok sem röstelltek ezekhez a metódusokhoz nyúlni. Vagyis: akármit is mondott Pellegrini, ezen a téren aligha lesz látványos javulás.  Persze, most a kedves olvasó feltehetné a kérdést: emiatt kellett kommentárt írni, nem mindegy, mit csinálnak azok a pozsonyi várdombon?  Hát, nem: a törvények ugyanis mindenkire érvényesek. Vagyis nem mindegy, hogy az utolsó pillanatban összetákolt, asztalfiókból előrántott módosításokkal toldozzák a jogszabályokat, vagy normálisan megalkotott és kihordott törvényekkel szabályozzák mindannyiunk életét.