Kulturális veszteségeink XXIII.

A kulturális TAO-támogatás rendszerét azért hozták létre, hogy a piaci alapon nehezen boldoguló színházak, művészeti társulatok támogatását biztosítsák. Egyesek azonban, kihasználva a rendszer gyenge pontjait, aránytalan pluszbevételre tettek szert. Emiatt a kormány októberben úgy döntött, megszünteti a rendszert. 

Olyasmi ez, mintha permetezés helyett az egész fát kivágnák, a kártevők megfékezése végett.

A bizonytalan légkör lehetetlenné teszi a tervezést. A Rózsavölgyi Szalon, az Átrium, a Magvető Café és az Orlai Produkciós Iroda már be is jelentette, hogy egyes előadásai elmaradnak, illetve a jegyárak emelésével igyekeznek felkészülni az egyelőre ismeretlen, új szabályozásra.

Az Orlainál például január 1-től mintegy 20 százalékkal emelkednek az árak, ugyanakkor jelezték, hogy még sosem volt ekkora szükségük telt házra, a nézők támogatására. Viszont a kieső bevételnek is csupán a negyedét tudják pótolni a drágább jegyekkel, szóval ez sem elég a túléléshez. „Kénytelenek vagyunk egyes előadásokat átmenetileg, más előadásokat végleg levenni a repertoárról, és összességében kevesebb előadást fogunk műsorra tűzni” – áll a közleményben.

A kisebb vidéki városok lakói, ha nem akarnak órákon át utazni, csak a fővárosi produkciók vendégszereplése alkalmával jutnak színházi élményhez. Ám ameddig a társulatok nem tudják, milyen jegytámogatási rendszer lép a TAO helyébe, kénytelenek szüneteltetni a tájolást is. A kormányzat viszont egyelőre hallgat. Különböző rebesgetésekből annyit sejteni, hogy

a vezetés szerint az arra érdemeseket meg fogják menteni. A kérdés most az, hogy vajon kiket tartanak fontosnak, megmentésre érdemesnek, kik és mi alapján döntenek, és mi alapján kérdőjelezik meg évtizedek óta működő társulatok létjogosultságát.

A független színházak léte eddig is állandó egzisztenciális küzdelem volt. Most pedig az a helyzet, hogy hónapok óta készülő előadások bemutatói kerültek veszélybe (az alkotók, szereplők, a művészetükből megélni próbáló emberek egymás után posztolják a kommenteket, csak szét kell nézni a Facebookon).

Hadd idézzek egyet közülük, Horgas Ádám rendezőét, akinek egy Játékszínben tervezett bemutatója marad el: 

Az egész szakma felelősségének – így az enyémnek is – tartom, hogy odafigyeljünk és segítsük egymást. Nem értem a félszeg apátiát. Nem akarom, hogy a gyerekeim ne láthassák azokat a gazdag, értékekkel teli műhelyeket, amelyek miatt szerelmes lettem a Színházba. Anyám egyszer azt mondta, ha komoly problémáid vannak, figyelj oda a máséra és a tiéd is megoldódik. Nekem ez tetszik. Nektek?