Kulturális veszteségeink XIX.

Nehéz dolga van Donald Trump amerikai elnöknek a popsztárok meghódításával, emlékezzünk csak kis híján bohózatba fulladt beiktatására, amelyre a stáb lasszóval sem tudott összeszedni nemzetközi, vagy legalább országos hírű fellépőket. Sőt, már a kampány alatt is többen megtiltották, hogy a dalaikat játsszák Trump naggyűlésein (Rolling Stones, Bruce Springsteen, Aerosmith). A demokrata lelkületű előadók és zenekarok meg egyenesen ellenkampányt folytattak, több gúnydal született, és számos régebbi sláger kapott új lökést – a legszebb példa talán az American Idiot a Green Day zenekartól, amely ismét feljutott a listák élére... 

Most Prince hagyatékénak gondozói írtak tiltakozó levelet a Fehér Házba, amiért Trump rendezvényein szólt a Purple Rain. És Taylor Swift, az amerikaiak kedvenc popsztárja is épp a hétvégén nyilatkozott életében először politikai hovatartozásáról, aminek hatására mérhetően megnőtt a demokraták népszerűsége. Nem véletlen, hogy Trump emberei továbbra is kétségbeesetten keresik az elnökkel szimpatizáló popsztárokat, hiszen ezek az emberek komoly véleményformáló tényezők, rajongók millióit tudják befolyásolni.

Ezért nyilván pezsgőt bontottak, amikor Kanye West, a hiphop-istenség bejelentkezett egy vizitre a Fehér Házba, hogy kifejezze Trump iránti szimpátiáját egy zeneterjesztéssel kapcsolatos új törvény kapcsán. 

A látogatás rendkívül szórakoztatóra sikeredett, olyannyira, hogy még paródia is született róla a Saturday Night Live-ban, ahol egy ideje Alec Baldwin alakítja Donald Trumpot – fenomenálisan. Kanye piros sapkában jelent meg az ovális irodában, rajta Make America Great Again, azaz Tegyük ismét naggyá Amerikát felirattal, ami Trump választási szlogenje. A tizenöt perces eszmecsere során kifejtette véleményét Észak-Koreával, az Air Force One díszítésével, illetve azzal kapcsolatban, hogy Hillary Clinton fogócskázhatnae az ő gyerekével. Önmagát pedig lazán csak crazy motherfuckernek nevezte. Valahogy így hangzott az ominózus mondat: Trump a hősök útját járja, és arra valószínűleg nem számított, hogy egy ilyen őrült faszagyerek fogja ebben támogatni, mint Kanye West”. A szokatlan szóhasználat mellett azért is tűnt furának a míting, mert Trump nem nagyon szokta perceken át csendben hallgatni mások szövegelését. West hosszú monológjaira viszont csak ilyesmiket válaszolt: „Hát, ez nagyon jól hangzik”.

Pedig abban, amit West összehordott a rendelkezésére álló idő alatt, nehezen találni bármilyen logikát. 

Úgy tűnik, két rokonlélek találkozott az ovális irodában. Sőt, az amerikai sajtóban olyan fejtegetések is megjelentek, hogy West tulajdonképpen az átlagos republikánust testesíti meg, zanzája mindannak, ami egy Trump-szavazót jellemez. 

A közösségi oldalak természetesen felrobbantak, a Twitteren sok zenész kolléga elhatárolódott Westtől, nem beszélve a rajongókról, akik bőszen egymásnak estek. A konklúzió pedig valami olyasmi lehet, hogy a tévés bohócként viselkedő amerikai elnök végre talált magának egy hozzá hasonló műveltségű, A listás rajongót, aki igazi megmondóembernek számít a fiatalok körében. Meglátjuk, mire megy vele. Végezetül a Rolling Stone magazin kommentáríróját idézném, aki ezzel kezdte cikkét: „Eddig rühelltem Taylor Swiftet és imádtam Kanye Westet. Aztán eljött 2018 októbere...”