Kulturális veszteségeink I.

Kezdjük az általam igen nagyra tartott Veiszer Alindával, akivel együtt én is azt vallom, hogy a kultúra igenis van annyira fontos a közéleti diskurzusban, mint a politika. Művészeti projektek, színházi, irodalmi kezdeményezések is lehetnek közbeszéd tárgyai, egy-egy szín-igazgató kinevezése pedig egyszerre politikai és kulturális esemény, és nem kell úgy tennünk, mintha nem vennénk észre, mi folyik körülöttünk e téren (is). Még akkor sem, ha az utóbbi években tájainkon egyetlen politikust sem hallottam kortárs regényre, színházi előadásra vagy netán zeneműre hivatkozni parlamenti felszólalásban, kampánybeszédben, vagy akár a Facebookon. (Régi rossz szokásom, hogy művészeti jellegű rendezvényeken alaposan szét szoktam nézni, vizslatom a közönség sorait, de idén eddig csak Joan Baez pozsonyi koncertjén találkoztam olyan politikusokkal, akik nem akartak beszédet mondani az esemény előtt: Iveta Radičovával és Ivan Snopkóval. Egyébként mindketten ingyenjegyet igényeltek a koncertre, ami nyilván jár nekik, hiszen nem lett volna miből jegyet venniük, mint a többi halandónak (ez egyébként eléggé elterjedt betegség politikus körökben).
 

De térjünk vissza Veiszer Alindára akinek beszélgetős műsora e héten szűnt meg a Hír TV-n, és nem tudni, lesz-e még valaha ilyen, vagy ehhez hasonló. Úgyhogy temessük el, sirassuk meg mi is, hiszen sokunknak hiányozni fog az általa képviselt profizmus és érzékenység, amely ezeket a beszélgetéseket jellemezte. Ebbe a műsorba presztízs volt bekerülni, az ott elmondottak hivatkozási alapul szolgáltak, a vendégekre további fény vetült, egy ideig érdekesek, felkapottak lettek más sajtótermékek számára is. Alinda korábban a magyar köztévében kérdezgetett éjjelente (Záróra volt a műsor címe, remélem, emlékeznek rá). A „G-nap” óta megváltozott, és ma paradox módon a legnézhetőbb publicisztikai műsorokat produkáló Hír TV három évadot ígért Alindának, amit teljesített is, csókolom, lehet menni. A mezei halandó viszont nem érti, miért kellett megszüntetni egy nagy nézettségű, hiánypótló, és első blikkre bagatell költségvetésű műsort. Alinda a keddi, utolsó adásban megerősítette a híreszteléseket, melyek szerint a szlovák közmédiával tárgyal, nálunk folytathatja, hacsak nem alapít pártot, vagy nem kezd internetes felületen tevékenykedni. Mindkettő marhaság, kedves Alinda, gyere ide, hozzánk! Sokat lendítenél rajtunk, hidd el! (Ezt most hadd ne fejtsem ki, talán majd egyszer, személyesen). Mert tájainkon mostanában a kelleténél többen gondolják, hogy értenek valamihez, amivel alig pár hónapja kezdtek el foglalkozni, hogy véleményt nyilváníthatnak olyan ügyekben, amelyekről csak sejtéseik lehetnek, vagy hogy le kell róniuk hálájukat olyan anyagi támogatásokért, amelyek egy másik ország adófizetőinek pénzéből vándoroltak a zsebükbe. Hát nem érdekes jelenség ez? Nem kellene feltenni néhány fontos kérdést ez ügyben a messziről jött idegen szemszögéből? Na, ugye!