Kulturális veszteségeink 50.

Azokba a fejekbe, amelyekben (akár kimondják, akár nem) szimpátia, sajnálat vagy éppen együttérzés fogalmazódott meg a fiatalember iránt. A Facebook-kommenteket olvasgatva nyilvánvaló, hogy sokak szerint feleslegesen felfújta az ügyet a dél-koreai táncoslány, akinek a feneke ilyen szerencsétlen módon került a figyelem középpontjába. 

Hiába sikerült rendkívül kínosra az úszó kvázi bocsánatkérő nyilatkozata az eltérő kultúrákról, mégis sokan álltak a pártjára, mert szerintük sem számít szexuális zaklatásnak, ha valaki megfogja egy számára ismeretlen ember intim test-részét, annak beleegyezése nélkül.

Nos, ha errefelé szerintük nem is, Dél-Koreában annak számít. Egy évek óta ott élő magyar családanya írt az ottani „egzotikus” szokásokról a Facebookon. Megtudhattuk, hogy arrafelé elképzelhetetlen, hogy a metrón vagy a buszon valaki dörgölőzzön, fogdosson, bármilyen aberrációját kinyilvánítsa. Ha az áldozat esetleg nem reagál azonnal, megteszi ezt a többi utas, mert ott nem szokás félrenézni, kibámulni az ablakon, újságba temetkezni, hanem egymás védelmére kelnek az emberek, ha ilyesmivel találkoznak. Az is meglehetősen fura, ha úgy tetszik, egzotikus dolog, hogy aki arrafelé gyereket vagy állatot bánt, még inkább kívül kerül a társadalmon, és törvény is sújtja. 

Mindazonáltal a koreaiak ez esetben diszkrétek voltak, pénzbüntetés mellett elengedték a „más kultúrából” érkezett úszót, sem a származását, sem a nevét nem hozták nyilvánosságra, maga a hír sem futott végig az ottani sajtón. Tehát nem ott kerekedett botrány az ügyből, hanem Magyarországon. Még vers is született róla Lackfi János tollából, Villon stílusában. A címe Ballada a popsifogó bajnokról, idézzünk belőle, hogy megmutassuk, milyen az, amikor a költészet napi aktualitásokkal foglalkozik. 

„Dél-Korea oly messze van,/ Oly árván érzem magamat,/ Az emberlélek meztelen,/ Felvérzi minden pillanat.../ Kozmosz-magányom közepén/ A semmiben zuhantam én./ És kapaszkodó kelletett,/ Hát megfogtam egy feneket./ Oly stresszben él, ki versenyez,/ Ha bukik, jön helyére más,/ Léte pörgő CD-lemez,/ Mindene az országimázs./ Hát nem csoda, ha néhanap/ Megszédül, s ekkor odakap,/ Hol csalódás nem fenyeget,/ És megmarkol egy feneket.”

Remélhetőleg akad valaki, aki elmagyarázza a fiatalembernek, hogy nem egzotikus kulturális vonás, ha valaki rühelli, hogy idegen férfiak tapogatják. 

Persze nem hinném, hogy huszonkét évesen az ember teljesen felnőtt, nyilván mintakövető magatartást folytat, vagyis ha valamivel baj van, akkor az a minta. 

Egy rossz helyre tévedt kéz mögött egy értékrend nélküli nemzedék áll, amely nem tanulta meg szülei nemzedékétől, hogy mit szabad és mit nem. Csak annyit tanult meg, hogy amit a másik nem utasít vissza, azt szabad, és ami nem derül ki, az nem számít bűnnek.