Kulturális veszteségeink 39.

Ízlések és pofonok nagyon is különbözhetnek, és nem elég, hogy a zenében vannak bizonyos műfaji alapkövetelmények, melyek alapján egy produkció jónak vagy rossznak tekinthető. Mert a néző gyakran azt hall (meg), amit szeretne, és azt is rendben találja, amit egy másik esetleg nem élvez annyira.

Nos, ez itt a bocsánatkérés helye: ezennel megkövetem azt a Kossuth-díjas, Magyarországon is komoly karriert befutott zenészünket, aki egy rendezvényen való szereplése során alaposan megosztotta a nézőket. Sokan azt kezdték firtatni a közösségi oldalakon, vajon használt-e valamilyen tudatmódosító szert, vagy alapból volt érthetetlen, amit például a dalok között mondott. Erről nekem eszembe jutott egy csomó híres rockzenész, akikről tudni lehet, hogy gyakran „feltuningolják magukat” koncert előtt. Emberünk azonban – mint azt több forrásból is volt szerencsém megtudni – nem tartozik közéjük, sőt inkább a másik végletet képviseli: szökőévente egyszer iszik alkoholt, máshoz pedig sosem nyúlna. Példás hozzáállás ez, kívánok neki még sok-sok sikeres koncertet, annál az ominózusnál sikeresebbet. Hogy ha majd húsz év múlva visszanézi a felvételeket, ugyanolyan elégedett legyen, mint a rajongói.

Ez a „visszanézés” már átkötés, első májusi veszteségünk ugyanis az M3 eltűnése. Hiába keresik, akik szerették, nem találják, legalábbis a távirányító segítségével már nem lehet hozzáférni. Április óta sejteni lehetett, hogy leáll az M3, mert csak májusig szerepelt a televíziós csatornakiosztásokban.
Az MTVA sajtóosztálya igazi sikertörténetként kommunikálta a dolgot: 

Tovább erősödik a szabad, személyre szabott műsorválasztás lehetősége azzal, hogy a közmédia klasszikus tartalmait sugárzó csatornáját, az M3-at május elsejétől az m3.hu honlapon ingyenesen lehet elérni. 

Vagyis az öt és fél éve működő retrótévét már csak online lehet elérni. A címre kattintva majdhogynem egy klasszikus „tévét” találunk, egymás után mennek a műsorok, nem lehet válogatni az archívumból, viszont az adást követően 8 órán át visszajátszható, illetve adás előtt két órával már indítható a választott műsorszám, mondjuk a Família Kft. soros epizódja, A Tenkes kapitánya, vagy éppen a Csepü, lapu, gongyola. És büszkén hirdetik, hogy 2020-ban nyit a mozgóképarchívum, ahol elérhetővé válnak hírműsorok, sport-, oktató, gyerek- és ifjúsági műsorok, vetélkedők, tehetségkutatók, színházi előadások, dokufilmek, sorozatok, egész estés filmek. 
Pozitívum, hogy ezzel az M3 kikerült a fizetős csomagból, azaz valóban ingyenessé vált, viszont gyanítjuk, hogy elveszíti nézőinek legalább felét. Ez azért is szomorú, mert népszerű csatorna volt. Az a korosztály nézte, amelynek nem tetszenek a mai műsorok, a sok villogás, az idegesen rángatózó kamerák, a harsány műsorvezetők és a villalakók. Akik nyugodt bambulásra vágynak, táncdalfesztiválokra, lassú tempójú tévéjátékokra, régi magyar filmekre. Ezek a nézők kevésbé mozognak otthonosan az online világban, azaz nem valószínű, hogy mindenki tudja nézni interneten az „adást”.

Az M3 Facebook-oldalát ellepték a sajnálkozó és dühös kommentek. Sokan szüleik, nagyszüleik nevében írtak, a legtöbb lájkot az a fiatalember kapta, aki 93 éves nagymamájának próbálta megmagyarázni, mi is az az internet.

A néni ezt az egy csatornát nézte egész nap. A retrótévék ráadásul a legtöbb országban népszerűek, ezért nem igazán értem ezt az egészet. De nem is akarom érteni, nehogy úgy járjak, mint a múlt héten...