<p>Mellékes, hogy milyen uniós vagy nem uniós projektek, esetleg szponzorok vagy befektetők segítségével, esetleg hazai oligarchák jóindulatú és hathatós támogatásával, de el kellene terjeszteni azt a hasznos gyakorlatot az iskolákban, hogy a gyerekeket rendszeresen elviszik egy szeméttelepre.</p>
Kukológia
Vagy ha egyre nem is, legalább kettőre. Mert ugye az van, hogy az emberiség egyre kevesebbet tud a saját szemetéről. Mostohán bánik vele, ha fogalmazhatunk ilyen teátrálisan. És hát a szemét tényleg árva gyerek, aki a szüleit csak addig érdekli, amíg összehozzák, aztán útjára bocsátják, berakják egy nagy fém-inkubátorba, hogy vigye, akinek kell. Vagy majd elviszik a kukások. Pedig a hulladék azé, aki létrehozta, illetve hulladékká teszi.
Mert például egy konzervdoboz nem feltétlenül hulladék, ha valaki például elmossa, decoupage-technikával virágmintás szalvétát ragaszt rá, csavarhúzók tárolására használhatja. De ha áthelyezi a kukába, akkor már szemét. Persze vannak dolgok, amelyeket nincs értelme szalvétatechnikával újjávarázsolni, és talán nem is kell. Szemét és hulladék mindig volt és lesz is, ez talán biztos. De nem mindegy, hogy az a szemét lebomlik-e, vagy nem. Mert egyre több az olyan szemetünk, ami nem bomlik le magától (sem másoktól). Ezzel kapcsolatban vonta magára a múlt héten a figyelmet egy besztercebányai fiatalember, bizonyos Branislav Moňok, aki egy év alatt csupán nem egész 4 kiló szemetet termelt. Ez arra a szemétre értendő, amit nem lehet újrahasznosítani (vagyis nem papír, nem műanyag, nem üveg, mert azokat leadta, ahogy kell). Négy kiló kommunális szemét egy év alatt. Hogy sikerülhetett mindez? Moňok elmondta, hogy igyekeztek olyan termékeket venni, amelyek nincsenek agyoncsomagolva, hanem mondjuk megvehetők attól, aki gyártja, termeli, vagy épp a piacon árulja, vastag műanyag borítás nélkül. Lehet így is.
Szóval fel kellene nőni a saját szemetünkhöz. Ha mi már úgysem leszünk erre képesek, legalább a fiatalabbakkal kell a kukológiaórán elhitetni, hogy nem egy helyre vándorol a kék, a sárga, a zöld, meg a szürke kukába kidobott akármi. Undorítóbbnál undorítóbb hulladéklerakatokat kell nézetni velük, hadd lássák, hadd érezzék, milyen büdös, visszataszító, és főleg milyen sok szemetünk van, és hogy ennek a termeléséhez ők is hozzájárulnak, naponta. Aztán majdcsak elindul valami a fejekben.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.