Kristóf tanévnyitója

Elsőként a törpetacskó ugatására leszek figyelmes, majd meghallom Kristóf lépteit, aki előbb a háznál érdeklődik felőlem, majd a Vág menti mólóhoz siet, de ott sem talál. Rendhagyó hétvége volt a mostani, náluk odaát már pénteken megkezdődött a tanév. Régebben rendszeres, ma már inkább hétvégi és alkalmi beszámolóink egyike következik, miután rám bukkan a sziklás, kissé meredek parton. Mellém kucorodik a fűbe, és örömmel újságolja, hogy felső tagozatos lett. Új osztályfőnököt kapott. Gergő bácsiról már most lelkendezve mesél. Kristóf feláll, néhány útjába álló gyomot félretol, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a mondandója. Gergő bácsi azt mondta már az ismerkedéskor, hogy senkit sem fog a másik tanulóhoz hasonlítani, kizárólag az adott tanuló képességei érdeklik, és annak adottságai. Aztán folytatja, talán még olyan hangsúllyal is, ahogy azt az új osztályfőnöke mondhatta. „Olyan gyerek nincs, aki rosszul rajzol, esetleg másképpen, mint az a másik”. Állítására a kora őszi alkonyat is rábólint, észrevehetően változik a folyó tükrözte fák lombja, helyenként már sárguló vagy rozsdavörös foltokat fest a Vágra. Kristóf szerencsés gyerek, mert az új iskolájában több férfi pedagógus is van, néhányan több mint harminc éve vannak a katedrán. Kiskamasszá váló erdei barátomnak néhány észrevétele is akadt a korábbi évekből. Zavarta, ha valamelyik tanító megkülönböztetett figyelmet szentelt vagy előítélettel viszonyult egyes gyerekekhez. Az ilyesmi nagyon hamar szemet szúr egy osztályközösségben, ahol végül a tanítók által kiemelt, túlontúl sztárolt gyerek húzza a rövidebbet. A kisfiú még mit sem sejt a tüntetésekről, az alulfizetett pedagógusok gondjairól vagy az egyre aggasztóbb tanárhiányról. Gondok vannak odaát, de ideát is. Nem becsülik a pedagógusokat, emiatt többen pályát módosítanak, mert a jelenlegi bérükből sem önmagukat, sem a családjukat nem tudják eltartani. Gondoljunk vissza a június végi történésekre, amikor a Szlovák Pedagóguskamara kétszáz névjegykártyát adott le a kormánynak, azoknak a nevével, akik az idei tanévnyitón már nem lesznek ott! A büszkén felső tagozatba lépő kisfiú még nem érzékeli a tanítók gondjait, lelkesen mesél arról, milyen új tantárgyai lesznek, leginkább a történelemórákat várja. Ha a tanév folyamán a tanítók egyre kedvetlenebbé és frusztráltabbá válnak, idővel alábbhagy a gyerekek lelkesedése is, mert a részletek ismerete nélkül is megérzik, milyen kilátástalan helyzetben van a pedagógus. Talán már most, a tanév elején mellékállás után kell néznie, amitől még nyúzottabb, fáradtabb, deprimáltabb lesz a kirobbanó energiával érkező gyerekek közt.