Kristálytiszta gondolatok

naptar

Újabb lapot kell fordítani a naptáron, meg is teszem, az egyik oldalon rajzok, a másikon versek. 

A szeptemberi vers így hangzik: „Színes fák szökőkútja, sziporkázó levelek háborúja, szorgalmas szellő ide-oda fújja, szörnyű szélfúvástól fellebben a szoknya”. Írta Popálená Izabella, illusztrálta Šušla Sandra. A Szenczi Molnár Albert Alapiskola tanulói.

Mert ilyen különleges naptáram van. Molnár Enikő és Sándor Erika pedagógusok irányításával gyerekek alkották. Hála a naptárnak, az ő néha lírai, néha vicces, de mindig találó gondolataik kísérik végig az évemet. Hát kell ennél jobb, szebb?

A tavasz Szilvási Eszter soraival kezdődött: „Márciusban melenget legszebben az ének, minden madár társra lel, most már nem félnek, messzi távolból ismét visszatérnek”, s bizony sajnáltam, hogy a mi madárkáink nem tértek vissza, pedig várta őket az üres fészek. De nem sokáig búsultam, mert ahogy Pongrácz Tamás Achilles írta, áprilisban „árad a zöld szín, nyílik a kákics, ám mindenki túrázik, ki nem nyápic”. Szót fogadtam neki, és elkezdtem rendszeresen sportolni. Lám, nem is kell motivációs szakirodalom, borsos árú motivációs előadás, néha elég egy gyermeki verssor, és az ember megváltoztatja az életét. Mosolyogva. Mint ahogyan Podmaniczky Barbara írja a májusról szóló versében: „Májusi szellő suttog, mama ezt látja és mosolyog”. Hát melyik mama ne mosolyogna, ha látja a gyermeke alkotását. A szellősuttogás már csak ráadás. Aztán jött a június, a tanév utolsó hónapja. Korpás Lilla azzal kezdi versét, hogy „jaj, bizonyítványomban a hármasnak helye nincsen”, és azzal fejezi be, hogy „jegyzárásra az átlag oké lesz – már akinek...” Akkor arra gondoltam, milyen jó, hogy van, aki nem elégszik meg az átlaggal, persze abban az esetben, ha tudja, hogy többre is képes. Sajnos, én épp az ellenkező magatartással szoktam találkozni. Mit strapáljam magam, jó lesz a hármas is, tanárnő... 

És a nyár. „Júliusban nincs tanulás, fürödnek az emberek, jót játszanak a gyerekek, mint a hangszerek”, írta Vojtek Márton, Nagy Liliána pedig azt, hogy „augusztus a hónapom, a fákat színesbe burkolom”. S nemsokára majd „oszlik a nagy köd, búvik a vad is, októberben olykor kibújik a nap is” (Németh András), novemberben „nagy fehér felhőket borító egek, nedves őrjöngő záporra erednek” (Ajpek János). És a karácsony: „daloló angyalok dicséretet zengenek, dermedt szívekbe szeretetet visznek (Šillo Klára). S egyszer csak arra ocsúdunk, amit Oravec Veronika ír: „január, január, jaj, de jó, jégkorcsolya, hógolyó, jó ötletek, hull a hó.”

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?