Kriptopolitika

A Homályos tekintetű homárhoz címzett lakótelepi pohárszékben ücsörögtek és fekete teát ittak cukorral. Bandika annyira elkámpicsorodott Mečiar döntése miatt, hogy már-már azt fontolgatta, rendel a teájába fél deci rumot. Ervinnek elsősorban az izomtónusán látszott a csalódás: hangosan csörömpölve keverte szét teájában a cukrot, majd a kiskanalat egyszerűen a háta mögé dobta. Becsapva és meglopva érezték magukat, hiszen addig szentül hittek Mečiar visszatérésében. Azt ugyan nem tudták, hogyan kell szentül hinni, de így mondták ezt minden alkalommal, mert szerettek hinni. Hittek Lenin, Freddie Mercury és Elvis feltámadásában, sőt még Zámbó Jimmyében is. De még abban is, hogy Diego Maradonának helye van a kortárs futball világában.

Ilyenekben hittek, de leginkább csak azért, hogy gyorsabban teljen az idő. De most ez a mečiari húzás tényleg elrontotta a kedvüket. Ráadásul pont ilyenkor, Mikulás előtt. Mindegy na, fel kell ezt is valahogy dolgozni, jelentették ki határozottan, majd elhatározták, hogy mindezektől függetlenül olyan pártra fognak  szavazni, amely bejáratott és ismert, régi arcokat kínál. 

Bandika egy időben biztonságpolitikai szakértőnek készült, és azóta is úgy van vele, hogy ha nyugalmat szeretne, a biztosat választja, 

az ismertet, a kipróbáltat, neki ez is egyfajta hagyományőrzés. Ervin szerint ez úgy ahogy van, hülyeség, 

a biztos ami biztos helyett inkább a kisebbik rosszat kell választani. 

Bandika ezt azonnal megcáfolta, és elmesélte, hogy gyerekkorában két sportszakkör közül lehetett választani az iskolában, az egyik volt a foci, a másik a kézilabda. Neki pedig már akkor is labdaallergiája volt, vagyis viszolygott minden olyan tevékenységtől, ahol labdával kell foglalkozni, ezzel a kiszámíthatatlan, hol guruló, hol meg repülő tárggyal, amely ráadásul minden labdaérintésnél irányt változtat. Még szerencse, hogy ötödikben aztán jött a sakk, így sakk-körre járhatott, és nem kellett mindig orvosi igazolásokat hamisítania, hogy kimaradhasson a labdajátékból.

Ervin a kommunistákban is csalódott, hiszen a KSS sem indul a februári választáson. Ilyen pedig már jó rég nem volt,

hiszen Szlovákia Kommunista Pártja 1922-es megalakulása óta mindig aktívan ügyködött azon, hogy hatalomra jusson, bizonyos évtizedekben még választás sem kellett neki hozzá. Most meg már nem is indulnak. Úgyhogy a történelem megint itt jön létre, a szemünk előtt, sóhajtotta bele a poharába Ervin. Járhattunk volna rosszabbul is, például ha indulnak a kommunisták, tette hozzá Bandika.

A szerző a Vasárnap munkatársa