Krémmel és kefével!

Nincs szándékomban zöldmuskétás hőstetteimről regélni, csak annyit akarok elmondani, hogy én már rég, még a csehszlovák néphadseregben (most már csak így kis kezdőbetűkkel) voltam szörvájver szigetlakó – szerencsére csak egy esztendeig, mivelhogy „spagát” vagy becézve, „spagi” voltam. ĺgy hívták azokat, akik civil főiskolai és egyetemi tanulmányaik alatt vizsgát tettek a katonai karon is – és hát minden hallgatónak, aki katonaköteles volt, vizsgáznia kellett. (A fiatalabbak kedvéért említem csak, hogy akkor még két év volt a kötelező katonai szolgálat – ránk férne a rehabilitálás és kárpótlás, de erről majd máskor.) Mit mondjak, a két-, de akár csak az egyéves szolgálat is felért egy fizikailag-szellemileg a végsőkig kifacsaró túlélőshow-val – ráadásul a szocialista haza védelmére felesketett, angyalbőrbe bújtatott résztvevői nem önként és dalolva vonultak ki a civilizált világból a túlélés szigetére. Még csak nem is a nagy nyeremény reményében, hacsak a centivel mért szabadságot nem nevezzük annak.

Már akkor elegem lett a túlélőshow-kból, ám akkor tisztultam meg igazán a szörvájver-függőségtől, amikor fogyatékos feddhetetlenséget tanúsító, azaz épeszű fiatalemberek képesek voltak puszta foggal cafatokra tépni egy levágott állatot, s a nyers mócsingokkal – a szájukban szállítva – megtölteni egy mérleg serpenyőjét. Az más kérdés, hogy BB-mama mit szólna ehhez, de az már több mint taszító, hogy – önkéntesen vállalva a Robinson-kórt – az ember ennyire kiforduljon magából. Ám igazából a szigetről szabadult egyik túlélő legnagyobb öröme okozta, hogy kitört belőlem az Etna. Abbéli öröme, hogy hosszú idő után végre fogrémmel moshatott fogat. Csak úgy folyt belőlem az ámulat... Ugyan, mi lehetett abban a szájban! S mi lehet azokéban, akik a legtovább maradnak! Mehetnek egyenesen a legközelebbi fogszobrászatra. Befaragtatni az újabb harminckettőt. Remek példa az ifjúságnak! A fogorvosok meg téphetik a szájukat ifjú pácienseiket biztatva, hogy szorgalmasan mossák a fogukat. Lehetőleg reggel, délben, este. Minden evés után. De nyers vadhús tépése után mindenképpen!