Közös kudarcunk

Az állam képtelen lesz rá. Mindegy, milyen igazságtalannak fog tűnni a most dolgozóknak. Ideje megszabadulnunk a gondolattól, hogy a jövőnkről más gondoskodik. A saját jövőnkért már most tehetünk valamit. Megvannak az eszközeink ahhoz, hogy saját vagyonunkat gyarapítsuk, de nem élünk ezzel az eshetőséggel.

A második nyugdíjpillérrel újabb lehetőségeket szalasztottunk el. Megtakarításaink jelentős része garantált alapokban lapít, így milliárdokat dobtunk ki az ablakon. Ódor Lajosnak, a jegybank alelnökének becslése szerint tízmilliárdokat. Mindannyian tudjuk, mit kellene tenni, de az embereknek és a kormánynak édes mindegy.
Egyetértünk abban, hogy lennie kell egy előre meghatározott agresszív stratégiának, amely olyan helyzetben is a takarékoskodókat szolgálná, amikor nem érdekli őket a nyugdíjuk. Olyan alapokba kerülnének megtakarításaink, amelyek hosszú távon értéken tudják tartani a pénzt. A saját nyugdíjunkkal szembeni apátia a fordított jelzáloghitelek bevezetésére tett kísérletben is megmutatkozik.

Ezek lehetővé tennék a nyugdíjasok számára, hogy eladhassák ingatlanjukat anélkül, hogy ki kellene költözniük belőle. Sok leendő nyugdíjas számára ez lehetőség lenne arra, hogy részben korrigálja a nyugdíjba vonulás előtt elkövetett hibáit. A munkaügyi minisztérium azonban leállította ezt a megoldást – állítólag nem volt érdeklődés iránta. Akár így volt, akár nem, elveszítettük az egyik módját annak, hogy egy kicsit javítsuk körülményeiket. Ehelyett a nyugdíjrendszer a politikai harc eszköze maradt. Ezért minden más helyett a szülői bónuszról döntenek. Ez a vitatott eszköz lehetővé teszi, hogy a járulékok egy részét a dolgozó fiatalok átutalják a szüleiknek. Ismét a politikai érdekek játsszák a főszerepet, lényegében újra az egyetlen feltétel, amelyet a feszült nyugdíjhelyzet „megoldására” alkalmaznak. Az alacsony nyugdíjak tükrözik az emberek és az állam kudarcait. A lehető legtöbb információ összegyűjtésével küzdünk az adócsalás ellen. Nem tudjuk, miért, talán a biztonság kedvéért. Hosszú ideje így viselkedik az állam, aminek ékes példája az Alkotmánybíróság döntése az e-pénztár ügyében. 2019-ben az akkori ellenzéki képviselő, Igor Matovič és az SaS panaszt nyújtott be az Alkotmánybíróságra, mely szerint a pénzügyi hatóság megsérti az emberek személyiségjogait és szabadságát az e-pénztárral.

Egy év múlva pedig számos hasonló adatot – ha nem az össze -set – az Igor Matovič vezette pénzügyminisztérium gyűjt össze az e-terv révén. A vállalkozókkal nem nagyon tárgyal erről, pozíciójából könnyedén utasítja őket. Az ellenzék soraiból jó volt kiabálni, bírálni, és bármit meg lehetett ígérni. Az ígéretek teljesítése azonban már nem tűnik olyan fontosnak kormánypozícióból. Szakértők régóta azzal érveltek, hogy az adócsalás miatt nincs szükség világmegváltó tervekre, és a reform szóval illetni. Elég lenne szabványosítani a számlákat, csökkenteni a bürokráciát és hatékonyabban dolgozni az adatokkal. Sajnos, a hatékonyság okoz komoly gondot a koalíciónak. A vállalkozók az utóbbi két évben nem érezték, hogy az állam támogatná őket, ami több felmérésből kiderült. A jogszabálymódosítást sem beszélték meg velük, nem hallgatták meg őket a helyreállítási terv elkészítésekor, amelyből eurómilliókat lehetett volna lehívni. A kormánytisztviselők az íróasztal mellől utasítják őket olyan feladatok elvégzésére, parancsok teljesítésére, amelyek többsége nem logikus. Az Alkotmánybíróság közelmúltban hozott határozatában az e-pénztárban felvetett probléma a pénzügyminisztérium másik projektjében is megjelenik, az e-számlákban. Kérdés, a vállalkozók mely adatokat fogják elküldeni a pénzügyi hatóságnak.
Állítólag a miniszter mindegyiket szívesen látná. Azt azonban senki sem tudja, mit is készít elő a pénzügyi szektor. Hiányzik a hosszú távú stratégia és a világos terv. Nincs nyílt kommunikáció, csak szappanopera-szerű sajtótájékoztatók, hangzatos információkkal.

A valós következmények és tények azonban mások. Amíg a cégeket nem látják el kellő mennyiségű információval, és a kormány nem fog velük értelmesen tárgyalni, amíg nem kezeli őket partnerként, a nyitottság és a jogállamiság felépítése bohózat marad.

Beracka Ján

A szerző a Trend munkatársa