Közlekedünk, közlekedünk?

Ez pedig bizonyosan az égők gyorsabb elhasználódásához fog vezetni. Ugyanakkor izgatottan várom a minden pénteken kiadott rendőrségi statisztikát a balesetek számának alakulásáról. A hatóságok nagyon derűlátóak, már vasárnap megjelentettek egy közleményt arról, hogy múlt vasárnap – a törvény hatályba lépésének napján – kevesebb baleset történt, mint más vasárnapokon. De egyrészt nem eszik olyan forrón a kását, másrészt a vasárnap a baleseti mutatók szempontjából atipikus: ebédig kevesen mozdulnak ki otthonról, templomba pedig jobbára gyalog járnak, legalábbis vidéken.

A minap Dunaszerdahelyre kellett mennem. Elhatároztam, hogy időben indulok, és mindenközlekedési szabályt betartva jutok el a Komáromtól 55 kilométerre levő városba. Ez nem sikerült: mivel a kocsim még nincs hozzászokva az új közlekedési törvényhez, csak lakott területen sikerült rávennem, hogy ötvennel menjen… Nem mondom, hogy mátrixos érzés fogadott, de kicsit olyan betépetten lelassult fílingje volt a vezetésnek. Ötvennél mintha állna az autó. Vagy mintha egy területi bajnokságban játszó focicsapat a téli szinten tartó kondiedzés keretében futva tolná. Lehet, hogy ez részben azoknak a rutinsofőröknek is köszönhető, akik nem regisztrálták, hogy Alistálon, Albáron és Hegyétén leszerelték a negyvenes táblákat – a középsőként említett településen nagy hevükben a szlovák helységnévtáblát is elvitték, csak nehogy Slotáék megtudják –, és megszokásból vezetve soroltak alacsonyabb sebességfokozatba.

Azt mondják a hozzáértők, a 10 km/h-val alacsonyabb sebesség 9 méterrel rövidebb fékutat jelent. Ha ezen (is) múlik, hogy évente ne tűnjön el egy kisebb falunyi ember, ám legyen. De akkor a hummerosok is tartsák be!